„...ölni tudtok, jó urak: bezzeg
Ha életet tudnátok adni, akkor
Érdemlenétek meg az uralkodást.”
Katona József: Bánk bán

Ez a Kállai Katalin által bemutatott projektvilág nem úgy áll előttünk, mint – teszem azt – cukrozott álromantikájával a két háború közötti szalonvilág; az maga volt a giccs, ez a giccs és a borzalom együtt. Engem – kortárs olvasóként – A Bánk vére projekt szereplőinek a világhoz való viszonya, és e viszony megannyi vonzata, ami átsüt az egymás közötti kapcsolataikon, egyenesen elborzaszt. Ahol az erkölcsi normák már nem léteznek, vagy ha igen, egymás elől is rejtve maradnak.
Hogy lehet mindezt íróilag megfogni? A darab a nagyzolásról szól, de nem a fogalom kispolgári értelmében, hanem a pénzcsinálás „mai kori” értelmében. A darab a dölyf­ről szól. A szerző eszköze a beszéltetés; a fellengzős hablaty formálja a szerepeket, mert hagyományos értelemben szereplők ebben a világban nem lehetnek; csak szerepek képződnek. Remek meglátás, dramaturgia építhető rá. Rá is épül, mert ezek a szerepek kóstolgatják a résztvevőket: Andrást (42), a holdingtulajt, Ivettet, a projektmenedzsert, Bánki Verát a vállalatirányítási és koordinációs  vezér-helyettest, hogy a darab fő alakjait vegyem számba. Korunk cicomás hőseit: holdingtulaj, projektmenedzser, vállalatirányítási és koordinációs vezér-helyettes. A lista önmagáért beszél...

Mohai V. Lajos