A kereszténység szentháromsági istenképe

A kereszténység legbelsőbb titkának tekintett Szentháromságra irányuló hívő reflexió meglepő módon csak az elmúlt évtizedekben került a teológiai érdeklődés homlokterébe. A mára kialakult számos különböző szentháromságtani elmélet azonban hiányérzetet is kelt: az egyházi dogma türelmes, higgadt, elmélkedő megértési kísérletei híján a hívő tudat egyre nehezebben tud eligazodni a bonyolult elgondolások között. Bertram Stubenrauch bibliai alapú esszéje pontosan ilyen türelmes gondolatmenettel szolgál, sőt a konkrét életet, a konkrét egyházi létezést előtérbe állító könyvében önálló megértési javaslatokat is kidolgoz.

„A keresztény isteneszme lényegénél fogva a gyakorlatra vonatkozó eszme, s Isten nem gondolható el úgy, hogy ez az eszme ne sértse annak közvetlen érdekeit, aki elgondolására törekszik.” Ennek az új politikai teológiának a körébe vágó Metz-tanulmányokból és előadásokból ad átfogó válogatást a kötet.

Teológiai kisesszék

A kötetben szereplő rövid esszék egyrészt a kereszténység egyéni elsajátításából, a ma lépten-nyomon spiritualitásnak nevezett jelenségből próbálnak megvilágítani valamit, másrészt az elmúlt néhány évtizedben jelentős vitákat kiváltó teológiai kérdéseknek erednek a nyomába, végül pedig a kereszténység mai konkrét formájának egyes problémáit világítják meg, az újabb teológiai gondolkodásformáktól kezdve a nagy vallásokkal kialakítható keresztény viszonyon át a kereszténységet érő bírálatokig.

A Caritas in Veritate kezdetű enciklika jelentőségéről

Jelen kötet arra tesz kísérletet, hogy emberi értelmünkkel világítsuk be némiképp e létterületeket, amikor a Caritas in Veritate szövegéről együtt gondolkodunk, faggatjuk, esetleg kérdőre vonjuk, azzal az őszinte gondolkodói elkötelezettséggel, hogy a „dolgot" magát – a szeretetet és az igazságot – juttassuk szóhoz.

Preimplantációs genetikai diagnosztika és az emberi méltóság elve a teológia kontextusában 

Az üdvtörténet eredendő, transzcendens alapja

A deuterokanonikus irodalom alapvető kérdései

Az ​Ószövetség ún. „deuterokanonikus” könyvei – Tóbiás/Tobit, Judit, 1-2 Makkabeusok, Sirák fia, Salamon bölcsessége, Báruk, Jeremiás levele, Eszter és Dániel kiegészítései – elsőrendű fontosságú információkat szolgáltatnak a Kr. e. két évszázadban élő zsidóság teológiájának, illetve tágabban vett eszmetörténetének és világlátásának megértéséhez.

A szenvedő ember stációi

E könyv nem tesz kísérletet a Jób könyvével kapcsolatos valamennyi kérdés megválaszolására, amiképp e szemléletmódok teljes palettájának lefedésére sem. Ellenkezőleg, a bevezető fejezetben Konrad Schmid nyújt elemző betekintést a könyv felépítésébe, amely a könyvet teljes egészként láttatja. Az ezt követő fejezetekben Manfred Oeming ad éles látleletet a könyv különböző felvetéseiről, beleértve a dialógusok összefoglalását, Jób monológját, Elíhu beszédét ("az ellen-monológot"), Jób találkozását Istennel és az út végállomását. A két szerző tudományos és teológiai megközelítése a könyv közérthető, gazdagító olvasatát nyújtja.