Előadások Walter Benjamin Műalkotás-tanulmányáról

Az értekezés azokat a folyamatok elemzi, amelyek a modern civilizáció kialakulása és elterjedése nyomán zajlottak le a XX. századi művészetfilozófiában. Az egyes fejezetek három nagy hatású gondolkodó – Ortega, Spengler és Walter Benjamin – életművének fényében vizsgálják a művészetfilozófia átalakulásának, a klasszikus esztétikai normák felbomlásának és eltűnésének társadalmi hátterét.

Voigt Vilmos új kötete meglepetés: a szent teológia legnagyobb alakját, Aquinói Tamást veszi vizsgálat alá oly szempont szerint, amelyet a legkevésbé várnánk: azt vizsgálja, miként és mennyiben érvényesül a mágia ismerete a szent szerző munkáiban. Tamás nemcsak ismerte, hanem el is ismerte a mágia elméletét és gyakorlatát, miközben okosan meghúzza e népi tudás érvényének teológiai határait. A szerző egy élet nagy becsben tartott munkásságát új irányban bővítve rámutat Tamás mágiafelfogásának hátterére, forrásaira, ezáltal kínálva igazi intellektuális csemegét az érdeklődő olvasónak.

A könyv két előadást tartalmaz, melyek azt a kérdést járják körül, hogy vajon léteznek-e lator államok, és ha nem (vagy ha igen), annak milyen jogi-elméleti-gyakorlati feltételei és következményei vannak. Ma, az Iszlám Állam nevű terrorállam fenyegetése idején ez a kérdés különös hangsúlyt kap.

Azonos, más, idegen és ellenség. Ez az írás mindössze arra törekszik, hogy megpróbáljon eszmetörténeti szempontból néhány alapvetést megfogalmazni, mindenféle kizárólagosság igénye nélkül, fenntartva a tévedés lehetőségét (és jogát). 

 A kötet tanulmányai összefüggő képet rajzolnak Heidegger és a nemzetiszocializmus kapcsolatának tényeiről, fázisairól, a politikai aktivizálódás filozófiai motívumairól és a kiábrándulás filozófiai konzekvenciáiról, továbbá kirajzolódnak azok a kritikai perspektívák is, ahonnan megfelelő távolságból tekinthetünk e rendkívül összetett viszonyrendszerre.

Mottónk Bourdieu 2000/2001-es tanévben a College de France-ban tartott bevezető előadásából arra a viszonyra kérdez rá, amely tanulmánykötetünk alapkérdése, és ami re a címben az értelem és történelem szavakkal utalunk. Ez a kell és a van, a normatív és deskriptív, az előírás és a leírás közötti viszony kérdése. Ez a kapcsolat a meg ismerés két aspektusát jelenti – jelen esetünkben a kultúránk kiemelt tudásformája, a tudományos ismeretek, a „tudás” filozófiai és történeti vizsgálatát. Ez a viszony problematikus és ugyanakkor alapvető jelentőségű napjainkban.