A kötet címlapján a Tábor-hegyi esemény látható egy 8. századi görög kézirat miniatúráján (Cod. Par. Gr. 510. Fol. 75.). Egyszerre jelenik meg rajta Mózes és Illés könnyedsége a Megdicsőülttel való közvetlen közösségben, illetve a megalázkodó tanítványok zavarodottsága. Az Eulogioshoz írt levél szerzője, Euagrios Pontikos (+ 399) kis-ázsiai származású, a második egyetemes zsinat teológusa, majd az egyiptomi szerzetesi életforma megvalósítója és teoretikusa.

A ​Lectio divina sorozat jelen kötete a Márk-evangélium újraolvasásához villant fel néhány szempontot, és adja az olvasó kezébe Márk művének egy új fordítását. Amiről Jézus tanított, és amiért élt, az evangélista hite szerint új esélyt ad minden embernek.

A monostorok és a sorozatok történetének talán közös vonása, hogy időnként megszűnnek, s aztán átalakulva újraindulnak. 1998-ban újraalapított bakonybéli monostorunk 2000-ben könyvsorozatot indított Lectio Divina címmel, melynek azonban csak az első kötete jelent meg. Több éves szünet után most nyílik lehetőségünk arra, hogy a sorozat második kötete megjelenhessen. Ezúttal egy forrás- és tanulmánygyűjteményt tarthat kezében az olvasó, melynek témája a remeteség, ez a sajátos, látszólag az egyház perifériáján, valójában annak szívében megbújó hivatás. 

E gyűjtemény olyan szerzők írásaiból válogat, akik elméleteikkel és problémaérzékenységükkel a zenei hallás tárgykörét gazdagították. Egyre árnyaltabbá váló kérdéseik és válaszaik meggyőzően mutatják a téma fontosságát és bőségét. Történeti vizsgálódás, gondolatkísérlet, zenei elemzés és kultúrszociológiai eszmefuttatás egyaránt található a kötetben. A téma megközelítésének változatossága azonban nem csak a műfaji eltérésekből fakad: zenetörténészek és zenetudósok mellett a 20. század néhány meghatározó zeneszerzője is kifejti nézeteit, hol határozott kiállást tanúsítva, hol higgadt értékelést nyújtva.

A Zarándokzsoltárok, a Lectio divina sorozat legújabb kötete száraz, szilárd táplálék. A fiatal tudós szerző az imaszöveg, mint istentapasztalat genezisét és áthagyományozódását vizsgálja. Az inspirált, hitünk szerint kinyilatkoztatott ősi zsoltári imádságokhoz tisztelettel, mégis nagy bátorsággal közelít. Otthonosan mozog a biblikus szakirodalomban, az ősi kéziratok és a költészet világában.

Aki a Miatyánk szavait mondja, olyan térbe lép, ahova már számtalan ember belépett. Ez a tér mérhetetlenül nagy, úgyhogy mindenki, aki a Miatyánkot akarja imádkozni, helyet talál magának benne, s mindannak, ami foglalkoztatja: megannyi kérdésének, kérésének és vágyának. De miért is imádkozunk valójában, amikor a Miatyánkot mondjuk? Mit érthetett Jézus az általa tanított imádság egyes kérései alatt? A neves német teológus könyve erre a kérdésre keresi a választ közérthető, elgondolkodtató formában.

A ​regula arra hív minket, akárcsak az előző nemzedékek testvéreit, hogy kezdjünk párbeszédet vele. A találkozás feltételei ugyanazok, mint minden párbeszédben: meg kell nyílni a másik felé, tiszteletben kell tartani különböző voltát, ugyanakkor meg kell próbálni megérteni a szándékait.

Boldog Elréd vagy Aelred (1109-1167) ciszterci szerzetes, az angliai Rievaulx apátja, Szent Bernát kortársa és barátja. A Krisztus emberségét, az emberi érzelmeket, szeretetet és barátságot középpontba állító művei a középkori szerzetesi irodalom egyik kiemelkedő alakjává avatják.