A ​Lectio divina sorozat jelen kötete a Márk-evangélium újraolvasásához villant fel néhány szempontot, és adja az olvasó kezébe Márk művének egy új fordítását. Amiről Jézus tanított, és amiért élt, az evangélista hite szerint új esélyt ad minden embernek.

A monostorok és a sorozatok történetének talán közös vonása, hogy időnként megszűnnek, s aztán átalakulva újraindulnak. 1998-ban újraalapított bakonybéli monostorunk 2000-ben könyvsorozatot indított Lectio Divina címmel, melynek azonban csak az első kötete jelent meg. Több éves szünet után most nyílik lehetőségünk arra, hogy a sorozat második kötete megjelenhessen. Ezúttal egy forrás- és tanulmánygyűjteményt tarthat kezében az olvasó, melynek témája a remeteség, ez a sajátos, látszólag az egyház perifériáján, valójában annak szívében megbújó hivatás. 

A kötet címlapján a Tábor-hegyi esemény látható egy 8. századi görög kézirat miniatúráján (Cod. Par. Gr. 510. Fol. 75.). Egyszerre jelenik meg rajta Mózes és Illés könnyedsége a Megdicsőülttel való közvetlen közösségben, illetve a megalázkodó tanítványok zavarodottsága. Az Eulogioshoz írt levél szerzője, Euagrios Pontikos (+ 399) kis-ázsiai származású, a második egyetemes zsinat teológusa, majd az egyiptomi szerzetesi életforma megvalósítója és teoretikusa.

E gyűjtemény olyan szerzők írásaiból válogat, akik elméleteikkel és problémaérzékenységükkel a zenei hallás tárgykörét gazdagították. Egyre árnyaltabbá váló kérdéseik és válaszaik meggyőzően mutatják a téma fontosságát és bőségét. Történeti vizsgálódás, gondolatkísérlet, zenei elemzés és kultúrszociológiai eszmefuttatás egyaránt található a kötetben. A téma megközelítésének változatossága azonban nem csak a műfaji eltérésekből fakad: zenetörténészek és zenetudósok mellett a 20. század néhány meghatározó zeneszerzője is kifejti nézeteit, hol határozott kiállást tanúsítva, hol higgadt értékelést nyújtva.

Notker Wolf, a bencés rend leköszönő prímás apátja, a világutazó, nagyvállalati felső vezetőhöz hasonló életet élő, időzsonglőr szerzetes saját bölcsességét osztja meg közérthető, egyszerű mondatokban mindenkivel, aki küzd az idővel. Az idő múlásával, hiányával, gyorsaságával, lassúságával, az idő szűkével, az időzavarral.

"Üljünk le. Helyezkedjünk nyugodt és egyenes testtartásba. Lassan csukjuk be a szemünket. Üljünk kényelmesen, de legyünk figyelmesek. Kezdjünk el mondogatni egyetlen szót, némán, csak magunkban. Tanácsos, hogy a Maranatha kifejezést válasszuk. Miközben mondjuk, hallgassuk is, finoman, de szünet nélkül. Ne gondoljunk semmire, és ne képzeljünk el semmit. Ha gondolatok és képek bukkannak fel bennünk, csak elterelik a figyelmünket a meditációról, ezért ilyenkor mindig térjünk vissza kiválasztott szavunk ismétlésének egyszerű munkájához..."

Poetovioi Victorinus életművéből mindössze három munka részlete maradt fenn, a könyv ezen töredékek magyar fordítását adja az olvasó kezébe. Különös, hogy e három szöveg éppen a kezdetről, a végről, valamint a kettőt önmagában egyesítő Jézus Krisztus megtestesüléséről szól.

A kötet, melyet az Olvasó a kezében tart, bevezetésül kíván szolgálni a francia tudományfilozófia kiemelkedő alakjának, a Magyar országon sajnos kevéssé ismert Alexander Koyrénak a gondolkodásába, s olyan előadásait tartalmazza, amelyek 1930 és 1961 között hangzottak el különböző tudománytörténeti konferenciákon.