Hasonló termékek
Az örmény népirtás története
A 20. század első nagyobb népirtása 1915-ben kezdődött, amikor az oszmán-törökök örmények százezreit deportálták és gyilkolták meg. Az első világháború után kiderült, az áldozatok száma megközelítette a másfélmillió főt. „A sivatagban élhetnek, de másutt sehol” – jegyezte meg Talat pasa – az örmény népirtás első számú kitervelője az örményekkel kapcsolatos elképzelését. Ez a mondat foglalja össze talán leginkább a korabeli oszmán politikai elit cinikus és embertelen gondolatmenetét, melyet később európai körülmények között egy másik politikai ideológia is végrehajt, s amely holokauszt néven mindannyiunk történelmévé válik.
Hasított fa
A tanulmánykötet Böröcz munkásságának kronologikus keresztmetszetét adja, benne számos olyan tanulmánnyal, mely magyar nyelven még nem jelent meg. A kötet egyetlen helyen, kényelmesen elérhető formában közli a szerző munkásságának a magyar olvasó számára legrelevánsabb részét.
A birodalommá válás útján
David Engels szerint korunk olyan hatalmas és halaszthatatlan kérdései láttán, mint a népesség csökkenése és elöregedése, a csökkenő ipari termelés, a munkanélküliség, a bevándorlás, a demokrácia hanyatlása, a politikából való kiábrándultság, az állami eladósodás, a növekvő bűnözés és a szociális juttatások robbanásszerű megnövekedése, alig kételkedhetünk abban, hogy a következő évek politikai döntései meghatározók lesznek az európai földrész hosszútávú túlélése szempontjából. De hasonló problémák valójában nem először merülnek fel kontinensünkön.
Európa a zsidók ellen 1880-1945
A könyv 2018-ban megkapta az igen jelentős németországi Geschwister Scholl-díjat, amelyet minden évben olyan könyvnek adnak, amely "szellemi függetlenségről tanúskodik, és serkentőleg hat a polgári szabadságra, erkölcsi, intellektuális és esztétikai bátorságra, valamit ösztönzést ad jelenbéli felelősségtudatunknak."
Társadalomfilozófiai gondolkodók a 20. században
Korábbi korokban a filozófusok a lét általános problémáit, a megismerés egyetemes törvényeit és az úgynevezett örök igazságokat igyekeztek feltárni, a modernitás kibontakozásával mindezt már a természettudományok szemléletére alapozták.
Getica (A gótok eredete és tettei)
A gót származású Iordanes, történész és jegyző életéből, aki 551 után, Croton püspökeként halt meg, csak az a pár adat ismert, amit két ránk maradt történelmi munkájában árult el önmagáról. Elsősorban az 551-ben, rossz latinsággal megírt Geticában, amely nagyrészt Cassiodorus mára már elveszett gót történetének a kivonata.
Leírás
A hároméves polgárháború (1936-1939) és a közel negyven esztendeig tartó Franco diktatúra (1939-1975) a mai spanyol társadalom számára nem egy lezárult és elfelejtett múlt idő, hanem egy máig lüktető, be nem gyógyult seb. Kiindulva az "az a nép, amely nem ismeri a történelmét, arra ítéltetett, hogy megismételje azt" téziséből, sokan úgy gondolják, hogy az elmúlt évszázad spanyol történelmének megrázkódtatásaira folyamatosan emlékezni és emlékeztetni kell politikai, társadalmi és kulturális szinten egyaránt. Ez a törekvése az emlékezet színházának (teatro de la memoria) is: a dráma eszközeivel feldolgozni a XX. századi spanyol történelem két traumáját - a polgárháborút és a diktatúrát -, és felhívni a figyelmet a feledés homályában maradt eseményekre.
A monográfia röviden vizsgálja az emlékezet és a felejtés kérdéskörét a XX-XXI. századi spanyol kontextuson belül, kitérve a diktatúra alatt, a demokratikus átmenet során és az azóta kialakult emlékezetpolitikákra. Mivel a XX. századi és a kortárs spanyol színházról magyar nyelven csak kevés szakirodalom hozzáférhető, ezért erről is igyekeztünk átfogó képet adni, bemutatva azt az utat, amit a spanyol drámairodalom a múlt században és az új évezred elején bejárt. Az emlékezet színházához tartozó korpuszt korszakokra bontva ismertetjük, majd a kötet terjedelmesebb részét a konkrét drámaelemzések teszik ki. Hat tematikus fejezetben összességében kilenc szerző tizenkét színdarabját vizsgáljuk. Az alkotók kiválasztásánál kronológiai szempontokat is figyelembe vettünk, így a polgárháborút átélt (Antonio Buero Vallejo, José María Rodríguez Méndez), a posguerra alatt felcseperedő (Sanchis Sinisterra, José Luis Alonso de Santos), a dictablanda alatt született, de már a demokráciában felnövő és alkotó (Laila Ripoll, Mariano Llorente, Juan Mayorga, Joan Cavallé), valamint a demokratikus átmenet korszakához tartozó drámaírók (Alberto Conejero) munkái közül válogattunk.
A kötetben elemzett munkák a szándékolt emlékezettörléssel és a spontán felejtéssel veszik fel a harcot. A jövő számára őrzik a múltat, hogy a túlélők halálával ne tűnjön el az emlékezet. A drámaírók tehát nem a konfliktuskerülő spanyol demokratikus átmenet csendegyezségén, hanem az emlékezet paktumán hagyták ott szignójukat, és mindannyian hisznek abban - Juan Mayorga szavait idézve -, hogy "a színház az emlékezet művészete".
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Katona Eszter |
Megjelenés | 2019 |
Terjedelem | 526 oldal |
Kötészet | kartonált |
ISBN | 9789634144700 |