Hasonló termékek
Hétköznapi hősök
Ellenállók, lázadók és a dzsessz
Ez a könyv gyakorlatilag csak olyan emberekről szól, akiket rendszerint legfeljebb családjuk, szomszédaik, illetve a modern államokban az anyakönyvi hivatalok tartanak számon.
Portré és imázs
Kötetünk címlapján Johann Felpacher Apellész a szép Pankaszpét festi című festményének egy részlete látható. A kép a kora újkori portrékészítés újdonságaira hívja fel a figyelmet. A festmény középpontjába a történelem „főszereplője”, Nagy Sándor alakja került, mégis a festő az, aki alkotóként aktív a jelenetben. Nagy Sándort körbeveszik az imázsához hozzátartozó ábrázolások: az egyik képen ágaskodó lovon, kivont karddal megfestett hadvezér; a másikon a kezében villámokat tartó páncélos uralkodó; s ott látható még Diogenész és Nagy Sándor találkozása.
A német császárság 1871-1918
A német császárságot 1871. január 18-án, a győztes németfrancia háborút követően a versailles-i palota tükörgalériájában kiáltották ki. A porosz Hohenzollern-dinasztia vezetésével, kisnémet bázison először alakult meg a németek nemzeti állama. A császárság bel-és külpolitikai fejlődésére 1890-ig első kancellárja, Otto von Bismarck személyisége nyomta rá bélyegét. A Német Birodalom a 19. század utolsó évtizedeiben jól fejlett ipari állammá vált.
A munkások útja a szocializmusból a kapitalizmusba Kelet-Európában 1968-1989
Munkásokról beszélni ma nem túl divatos. A „munkásosztály” fogalmát általában összekapcsolják az államszocializmussal, amikor a hivatalos ideológia rangjára emelték uralkodó szerepét. A valóságban azonban sohasem volt uralkodó szerepben, amit a baloldali ellenzéki értelmiség már jóval a rendszerváltás előtt felrótt a „létező szocializmusnak”. Ezt nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat is igazolta: a rendszer végóráiban a munkások Kelet-Európában sehol nem álltak a kommunista pártok mellé, de nem vonzotta őket egy demokratikus, önigazgató szocializmus alternatívája sem.
Leírás
A hároméves polgárháború (1936-1939) és a közel negyven esztendeig tartó Franco diktatúra (1939-1975) a mai spanyol társadalom számára nem egy lezárult és elfelejtett múlt idő, hanem egy máig lüktető, be nem gyógyult seb. Kiindulva az "az a nép, amely nem ismeri a történelmét, arra ítéltetett, hogy megismételje azt" téziséből, sokan úgy gondolják, hogy az elmúlt évszázad spanyol történelmének megrázkódtatásaira folyamatosan emlékezni és emlékeztetni kell politikai, társadalmi és kulturális szinten egyaránt. Ez a törekvése az emlékezet színházának (teatro de la memoria) is: a dráma eszközeivel feldolgozni a XX. századi spanyol történelem két traumáját - a polgárháborút és a diktatúrát -, és felhívni a figyelmet a feledés homályában maradt eseményekre.
A monográfia röviden vizsgálja az emlékezet és a felejtés kérdéskörét a XX-XXI. századi spanyol kontextuson belül, kitérve a diktatúra alatt, a demokratikus átmenet során és az azóta kialakult emlékezetpolitikákra. Mivel a XX. századi és a kortárs spanyol színházról magyar nyelven csak kevés szakirodalom hozzáférhető, ezért erről is igyekeztünk átfogó képet adni, bemutatva azt az utat, amit a spanyol drámairodalom a múlt században és az új évezred elején bejárt. Az emlékezet színházához tartozó korpuszt korszakokra bontva ismertetjük, majd a kötet terjedelmesebb részét a konkrét drámaelemzések teszik ki. Hat tematikus fejezetben összességében kilenc szerző tizenkét színdarabját vizsgáljuk. Az alkotók kiválasztásánál kronológiai szempontokat is figyelembe vettünk, így a polgárháborút átélt (Antonio Buero Vallejo, José María Rodríguez Méndez), a posguerra alatt felcseperedő (Sanchis Sinisterra, José Luis Alonso de Santos), a dictablanda alatt született, de már a demokráciában felnövő és alkotó (Laila Ripoll, Mariano Llorente, Juan Mayorga, Joan Cavallé), valamint a demokratikus átmenet korszakához tartozó drámaírók (Alberto Conejero) munkái közül válogattunk.
A kötetben elemzett munkák a szándékolt emlékezettörléssel és a spontán felejtéssel veszik fel a harcot. A jövő számára őrzik a múltat, hogy a túlélők halálával ne tűnjön el az emlékezet. A drámaírók tehát nem a konfliktuskerülő spanyol demokratikus átmenet csendegyezségén, hanem az emlékezet paktumán hagyták ott szignójukat, és mindannyian hisznek abban - Juan Mayorga szavait idézve -, hogy "a színház az emlékezet művészete".
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Katona Eszter |
| Megjelenés | 2019 |
| Terjedelem | 526 oldal |
| Kötészet | kartonált |
| ISBN | 9789634144700 |