A magyarországi klasszikus,az első világháború előtt létesített művésztelepek(Nagybánya:1896,Gödöllő: 1901, Szolnok: 1901)sorában a kecskeméti (1909)a nagybányaival szerves összefüggésben jött létre, ám attól eltérő komplexitásban(festőiskola, szőnyegszövő)dolgozott.
A Nagybányáról Kecskemétre került új törekvésű festők, a neósok művei,egyes alkotók épületdíszítési kapcsolódásai, a modernek és maradiak, a neósok és konzervatívok harca, Kassák Lajos és köre,az első világháború, 1918 és 1919 történelmi megrázkódtatásai e dokumentumgyűjtemény tükrében minden korábbinál karakteresebben,élesebb kontúrokkal rajzolják elénk a Kecskeméti Művésztelep történetét.
Ennek első, művészettörténeti értékelések szerint legfontosabb korszakát,az alapítástól a majdnem-megszűnéséig mutatja be a maga valóságában, a dokumentumok erejével és kendőzetlen őszinteségével ez az összeállítás, megidézve emlékét annak a fontos képzőművészeti intézménynek, amelyet 100 évvel ezelőtt alapítottak.


Sümegi György(Kaposvár, 1947)a kecskeméti Katona József Múzeum művészettörténészeként a Kecskeméti Képtár létrehozásán és gyűjteménye fejlesztésén (Wolfner-Farkas-hagyaték,Tóth Menyhért-életmű stb.)dolgozott.
Volt szerkesztő(Forrás, Múzsák), dolgozott a közigazgatásban, jelenleg dokumentációs osztályvezető(Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára).Tanulmányai és könyvei a Duna-Tisza köze szakrális művészetéhez, a kecskeméti szecessziós építészethez, a művésztelep-históriához,a fotóművészethez(Pécsi József és az 1956-os forradalom fotóhagyatéka), a 20. századi erdélyi(Nagy István, Szolnay Sándor, Miklóssy Gábor)és magyarországi képzőművészek (Szalay Lajos, Tóth Menyhért)életművéhez kapcsolódnak.