Hasonló termékek
Emlékezés, identitás, diskurzus
Az emlékezés, identitás és diszkurzus fogalmai számos jelentésréteggel rendelkeznek, egymás mellé helyezésük és közös tárgyalásuk pedig megnyithatja az elmét, beindíthatja a képzelőerőt, s az emberi ügyekről folytatott közös gondolkodás és beszéd kiváló kiindulópontja lehet. Ez a várakozásteljes elképzelés jelentette e tanulmánykötet kiinduló pontját, melynek szerzői a humán tudományok művelői, így az irodalomtudomány, a nyelvészet, a pszichológia és a szociológia hagyományait követik.
A levél mint történeti forrás
A jelen kötetbe foglalt tanulmányok szerzői elmélyedést kínálnak az olvasó számára, illetve korszakokon átívelő fejlődésrajzot adnak a levél történeti forrásként való értelmezését célzó vizsgálatukkal.
Társadalomfilozófiai gondolkodók a 20. században
Korábbi korokban a filozófusok a lét általános problémáit, a megismerés egyetemes törvényeit és az úgynevezett örök igazságokat igyekeztek feltárni, a modernitás kibontakozásával mindezt már a természettudományok szemléletére alapozták.
Sokféle modernitás
Merre haladnak a globális kulturális trendek? Milyen sajátosságokkal, milyen dinamikával jellemezhető az a történelmi kor, amelyben élünk?
A sokféle modernitás elmélete, kötetünk témája, miközben ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keresi a választ,azoknak az eltérő kulturális, történeti és politikai környezetek a jelentőségét hangsúlyozza, amelyekben a modernizáció lezajlott és zajlik ma is.
A közösségi média önimádó embere
A közösségi média önimádó embere a közösségimédia-felületek elemzésén keresztül napjaink terjedőben lévő emberképének meghatározó vonásait rajzolja meg. A közösségi média által az önmegmutatás és az önmagunkról szóló beszéd egyre inkább individuális vonatkoztatási rendszerben zajlik, ami a közösségben való gondolkodás hanyatlásához vezethet.
A tudom-is-én-micsoda fogalma.
Források és tanulmányok
A tudom-is-én-micsoda – a nescio quid, a non so che, az el no sé qué, a je ne sais quoi vagy az I know not what stb. – kifejezés valamikor a XVII. század utolsó harmadában sűrűsödik össze divatos társalgási fordulatból önálló fogalommá. Filozófiai, teológiai, retorikai, művészetkritikai, morálfilozófiai és protoesztétikai beszédmódok kereszteződésében formálódik.
Leírás
Dupcsik Csaba munkája a magyar szociológiai gondolkodás történelmi áttekintését próbálja nyújtani a reformkortól az 1990. évi rendszerváltásig.
A tankönyvként is használható mű fontos tanulsága, hogy a modern kori magyar társadalom megismerése sosem volt pusztán (társadalom)tudományos kérdés. Gyakran még a legszakszerűbb,
legmélyebbre hatoló művek sem tudták elkerülni a magyar szociológiai gondolkodás végzetét, tehát hogy a mindenkori hatalom kihívásként, esetenként „politikai támadásként” értelmezze azokat.
A másik, korszakokon átnyúló kihívást az intézményes háttér hiánya jelentette a magyar szociológiai gondolkodás számára.
A kötetben döntő többségében szépírók, nyelvészek, néprajzkutatók, gyakorló vagy elvetélt pályát befutó politikusok, vagy csak egyszerűen gondolkodó értelmiségiek műveiről lesz szó, a
korszak végén felbukkanó hivatásos szociológusok egy jelentős része pedig az egyetem után, autodidakta módon szerzett kellő szakmai tudást. Nem csoda, hogy a mai professzionális szociológia
mércéjével a kötetben elemzett művek jelentős része ma már könnyűnek találtatna.
Mégis, született néhány magyar alapmű is, arról nem is beszélve, hogy a gyenge vagy éppen kifejezetten rossz művek is tanulságos, érdekes, néha szinte már szórakoztató források lehetnek
saját koruk társadalmáról és/vagy gondolkodásáról.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Dupcsik Csaba |
| Megjelenés | 2022 |
| Terjedelem | 454 oldal |
| Kötészet | ragasztókötött |
| ISBN | 978-963-414-887-6 |
| Sorozat | Károli könyvek - Monográfia sorozat |