Hasonló termékek
Színházpedagógiai körkép
Ez a színházi nevelés területét vizsgáló kötet arra vállalkozik, hogy egyfelől helyzetképet adjon az országos helyzetről, másrészt szakterületekre, műfajokra és fogalmakra fókuszáló elemzéseken keresztül betekintést nyújtson a terület fontosabb témáiba.
Ha a néző is résztvevővé válna
Kísérletek a színház és a közönség viszonyának újragondolására
Az európai hagyományok szerint a színház épületében a néző rendszerint a megvilágított színpadtól elkülönítve, az elsötétített nézőtéren foglal helyet, és onnan nézi az előadást. Csendben marad, jelenlétét és tetszését csak a megfelelő pillanatokban és a megfelelő módokon nyilvánítja ki. A konvenciók tiszteletben tartása és követése kényelmessé, kiszámíthatóvá és biztonságossá teszi a színészek és a közönség találkozását mindkét oldal számára.
Átmeneti rítusok.
A magyar társadalolmtudományi könyvkiadás nagy adósságai közé tartozik a 20. század elejének klasszikus vallásantropológiai értekezése, Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve. Noha közel száz évvel ezelőtti (1909) megjelenése óta a rítuskutatás egyik alapművévé (és nyomában az "átmeneti rítus" fogalma mára általánosan bevett terminus technicusszá) vált, a magyar olvasóközönség számára mindeddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven.
Pesti magánszínházak a két világháború között
Transzatlanti hatások, lokális érdekvédelem
Dráma a tanteremben
Történetek cselekvő feldolgozása
Költészet és ritualitás a kortárs magyar színházban
Vidnyánszky Attila és Visky András színházi világa
Empátia - A beleélés lélektana
Folyamatok, alkalmazások, új szempontok
A könyvnek ez a hatodik, átdolgozott és kibővített kiadása. A szöveg igyekezik lépést tartani a tudományos fejlődéssel, de igyekezett megőrizni az érthetőséget a művelt átlagolvasó számára.
A dráma mint társadalomkutatás
Ebben a kötetben a különböző drámás/színházi műfajok és eljárások mint kutatási tevékenységek kapnak új értelmet. Ez azt jelenti, hogy a közönség részvételén alapuló drámás formák (társadalmi-színházi előadások, közösségi performanszok, drámapedagógiai foglalkozások) nem csak a kutatás tárgyát képezik, hanem a kutatás módszerének, reprezentációs lehetőségének, sőt modelljének tekintjük őket. A dráma tehát a kutatás számára a társadalmi kapcsolatok és összefüggések megjelenítésének,újrafogalmazásának, értelmezésének és megváltoztatásának a terepét jelenti.
Leírás
Hans-Thies Lehmann, a posztdramatikus színház teoretikusa 2014-ben „halálfélelemből elkövetett öngyilkosságtól” óvta a Német Színháztudományi Társaság kongresszusának résztvevőit. Előadásában attól féltette a „kevéssé jövedelmező”, így „az intézményes ellehetetlenülés” fenyegette diszciplínát, hogy „önszántából másod- és harmadrangú szociológiává, filozófiává vagy kultúratudománnyá transzformálja magát”, s eközben elveszíti kapcsolatát az előadással és annak esztétikai tapasztalatával. A kötet erre a tudománypolitikai és egzisztenciális kérdésre keresi a választ. A magyar színház olyan régmúlt és kortárs jelenségeit elemzi, amelyek kollaboratív munkaformákon és a kontingencia dramaturgiáján alapulnak, továbbá arra példák, hogy milyen „theatronban” válhatnak a színházcsinálók cselekvő közösséggé, a nézők „tettre késszé”, az előadás pedig a kritika időterévé. S nem utolsósorban segítik elméletileg és történetileg árnyalni a színházi nevelés olyan központi fogalmait, mint a részvételiség és a bevonódás.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Kiss Gabriella |
| Megjelenés | 2024 |
| Terjedelem | 230 oldal |
| Kötészet | kartonált |
| ISBN | 978-963-646-116-4 |
| Sorozat | Károli könyvek - Monográfia sorozat |