Hasonló termékek
Hétköznapi hősök
Ellenállók, lázadók és a dzsessz
Ez a könyv gyakorlatilag csak olyan emberekről szól, akiket rendszerint legfeljebb családjuk, szomszédaik, illetve a modern államokban az anyakönyvi hivatalok tartanak számon.
A hatalomgyakorlás lehetőségei és korlátai a Hettita Birodalomban
A Hettita Birodalom mintegy 400 éven át (ca. Kr.e. 1650 és 1200 között) az ókori Közel-Kelet egyik legjelentősebb államalakulati közé tartozott, emléke mégis szinte nyom nélkül tűnt el. Története az erőteljes katonai expanzió és súlyos krízisek hullámzása jegyében telt, amelyek új kihívások elé állították és megújulásra késztették a birodalom államapparátusát.
Portré és imázs
Kötetünk címlapján Johann Felpacher Apellész a szép Pankaszpét festi című festményének egy részlete látható. A kép a kora újkori portrékészítés újdonságaira hívja fel a figyelmet. A festmény középpontjába a történelem „főszereplője”, Nagy Sándor alakja került, mégis a festő az, aki alkotóként aktív a jelenetben. Nagy Sándort körbeveszik az imázsához hozzátartozó ábrázolások: az egyik képen ágaskodó lovon, kivont karddal megfestett hadvezér; a másikon a kezében villámokat tartó páncélos uralkodó; s ott látható még Diogenész és Nagy Sándor találkozása.
A német császárság 1871-1918
A német császárságot 1871. január 18-án, a győztes németfrancia háborút követően a versailles-i palota tükörgalériájában kiáltották ki. A porosz Hohenzollern-dinasztia vezetésével, kisnémet bázison először alakult meg a németek nemzeti állama. A császárság bel-és külpolitikai fejlődésére 1890-ig első kancellárja, Otto von Bismarck személyisége nyomta rá bélyegét. A Német Birodalom a 19. század utolsó évtizedeiben jól fejlett ipari állammá vált.
Leírás
A könyv a két világháború közti Romániában feltűnő „Mihály Arkangyal” Légiójára – ismertebb nevén a Vasgárdára – összpontosít; arra a fasiszta mozgalomra, amelyet vallásos jellege miatt a legeredetibbnek tartanak a korabeli Európában. A fasizmussal foglalkozó kutatók ezt a sajátosságot egyrészt mesterségesen leválasztották eredeti, európai kontextusáról, másrészt „keleties” specifikumnak gondolták; „ortodox furcsaság”-ként, nem pedig a fasiszta ideológia jellemzőjeként tekintettek rá. Jelen írás viszont eltávolodik ettől a felfogástól; új értelmezést kínálva a Légió létrejöttéről, 1927 és 1941 közötti történetéről és legfőbb jellegzetességeiről. A legionárius ideológiát teológiai típusú palingenetikus politikai hitként definiálja, és ezt nevezi legionarizmusnak. Átfogó értelmezéséhez három elemzési szinten közelít: vizsgálja a legionárius mozgalom ideológiáját, politikai fejlődését és társadalmi összetételét, valamint azt a nacionalista-legionárius rezsimet, amelyet a mozgalom a hatalomban töltött rövid ideje alatt (1940 szeptembere és 1941 januárja között) felépített. Az elemzésben a legfőbb hangsúly arra esik, hogy miként alakult ki, majd szilárdult meg a 19. században a nemzet megmentésének doktrínája, és hogyan kristályosodott ki abból egy új, fasiszta politikai hitvallás a két világháború között úgy az ideológia, mint a gyakorlat szintjén. Így a szerző, miután a bevezetésben áttekinti a legújabb vitákat a fasizmusról, a karizmáról, a totalitarizmusról és a politikai vallásról, valamint ezek érvényességét a fasiszta mozgalmak és rezsimek tanulmányozása során, a könyv három fő részében ezt a három elemzői-kutatói dimenziót – az ideológia, a mozgalom és a rezsim hármasát – fejti ki, és elutasítja azt a szakirodalomban erőteljesen jelen levő tendenciát, amely a román fasizmust „egzotikussá”, marginális „mutánssá” degradálja. Az elemzés célja, hogy határozottabban integrálódjon az európai fasizmus fősodrába a román példa, miközben a jelenség helyi sajátosságai is kellőképp kiemelkedjenek.
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Constantin Iordachi |
Megjelenés | 2017 |
Terjedelem | 497 oldal |
Kötészet | ragasztott, puhatáblás |
ISBN | 9789632369303 |