A könyv szerzője a modern latin-amerikai irodalom egyik legjelentősebb írójának öt novelláját elemzi mítosz- és szimbólumkritikai megközelítéssel. Elméleti háttérként az ősi irodalmi létértelmező alakzatok (mítosz, szimbólum) meghatározására, rendszerezésére tett kísérletek közül Gilbert Durand kulturális antropológiából kiinduló, átfogó, multidiszciplináris rendszerét ismerteti és választja elemző stratégiájának kiindulópontjául. A monográfia rendkívül sikeres törekvés a strukturalizmus meghaladására egy, a modern mitopoétikát a Durand-féle szimbolikus jelentéselmélet működtetésével megvalósító tág értelmezési mód kidolgozásának segítségével. Imrei Andrea szakterülete a latin-amerikai irodalom, azon belül kedvence: Cortázar, azon belül az antropológiai-mitológiai kutatásokkal monitorozható vonatkozások, az argentin író műveiben fellelhető szimbólum sűrűségű képek, melyek a dél-amerikai kontinens sokszorosan kevert kultúrájában megtermékenyítő erővel népesítik be a mindennapi realitás és a virtuális valóságok idejét. Aki szerette például a Csodabazárt, Jorge Amado könyvét, a bahiai capoira mester harci-tánckurzusaival és a különféle gasztronómiai praktikákkal elfedett, a szegények életét átszövő voodoo kultúrát (is) feltáró regényt, az biztos érdeklődve forgatja majd az Álomfejtést, mint afféle értelmező szótárt a szubkontinens világának finomabb fogásához.