Hasonló termékek
Kronópiók és fámák története
„[…] egyáltalán nem allegorikus ez az egész, inkább valami kedves irónia van benne […] minden oktató, moralizáló szándék nélkül… Sőt, épp ellenkezőleg, olyan elbeszéléseket szerettem volna írni, amelyek a lehető legszabadabbak […] Mindamellett persze megvannak ezeknek a kis bogaraknak a maguk tulajdonságai, és nem is tudják véka alá rejteni őket.”
Julio Cortázar
Rítusok
Legezzünk (megint) egy kicsit. A világirodalom egyik legmagányosabbja. A világirodalom egyik legnagyobb formaművésze (ezért is mondhatja és talán ezért is mondja, hogy »minden nappal rosszabbul kell írni, mert csak a mélypontra elérve lehet a felszínre jutni és konvencióktól mentes, hiteles alkotást létrehozni«). A legeurópaibb latin-amerikai (fehérek közt egy. na igen). A legkevésbé ismert a század legnagyobbjai közt. A dél-amerikai sztárok, Borges, Paz, Garcia Marquez, Vargas Llosa, Fuentes közül őt ismeri a legkevésbé a nyájas."
(Esterházy Péter)
Sántaiskola
Az 1963-ban napvilágot látott Rayuela (Sántaiskola), nem csupán Julio Cortázar fő műve, de a huszadik század második felének egyik korszakalkotó regénye.
„Végül a mű címéről is valamit. (...) Cortázar 1963-ban megjelent regényének évtizedekig Ugróiskola volt a magyar „munkacíme". Miért választottam mégis a Sántaiskola címet? Azért, mert jobban kifejezi a féllábas ugrándozás, sántikálás gyakorító, folyamatos jelentéstartalmát."
Benyhe János
Átjárók
Cortázar egész művészete – akárcsak Az üldöző főhősének, egy zseniális jazz-zenésznek a muzsikája – állandó keresés, nekifeszülés. A teljesség olthatatlan vágyával törekszik, hogy átjusson a „túloldalra”, ahol a köznapi látszatvalóság mögött megbújó valódi világot és tudást sejti, ahol igazi emberi kapcsolatokat remél.
Itt és most
Ez az elbeszéléskötet az életműsorozat negyedik része.
Portugália története a huszadik században
A monográfia a területi kiterjedése, gazdasági fejlettsége, lakosainak lélekszáma, közigazgatási szerkezete és történelmének alakulása alapján Magyarországgal számos hasonlóságot mutató, homogén nemzetállamnak tekinthető Portugália huszadik századi fejlődésének mérföldköveit tekinti át.
A négy fejezetből álló mű történeti, kronológiai és geopolitikai elemzései 2014-ig ívelnek. Portugália elmúlt száz évének történelmét három köztársaság sorsának alakulása és az ország Európai Uniós tagsága keretében mutatja be.
Leírás
A könyv szerzője a modern latin-amerikai irodalom egyik legjelentősebb írójának öt novelláját elemzi mítosz- és szimbólumkritikai megközelítéssel. Elméleti háttérként az ősi irodalmi létértelmező alakzatok (mítosz, szimbólum) meghatározására, rendszerezésére tett kísérletek közül Gilbert Durand kulturális antropológiából kiinduló, átfogó, multidiszciplináris rendszerét ismerteti és választja elemző stratégiájának kiindulópontjául. A monográfia rendkívül sikeres törekvés a strukturalizmus meghaladására egy, a modern mitopoétikát a Durand-féle szimbolikus jelentéselmélet működtetésével megvalósító tág értelmezési mód kidolgozásának segítségével. Imrei Andrea szakterülete a latin-amerikai irodalom, azon belül kedvence: Cortázar, azon belül az antropológiai-mitológiai kutatásokkal monitorozható vonatkozások, az argentin író műveiben fellelhető szimbólum sűrűségű képek, melyek a dél-amerikai kontinens sokszorosan kevert kultúrájában megtermékenyítő erővel népesítik be a mindennapi realitás és a virtuális valóságok idejét. Aki szerette például a Csodabazárt, Jorge Amado könyvét, a bahiai capoira mester harci-tánckurzusaival és a különféle gasztronómiai praktikákkal elfedett, a szegények életét átszövő voodoo kultúrát (is) feltáró regényt, az biztos érdeklődve forgatja majd az Álomfejtést, mint afféle értelmező szótárt a szubkontinens világának finomabb fogásához.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Imrei Andrea |
| Megjelenés | 2003 |
| Terjedelem | 254 oldal |
| Kötészet | ragasztókötött, puhatáblás |
| ISBN | 963 9457 46 9 |