Az író a jelen kor tárgyilagosságával vizsgálja az írók gyermektelenségének témakörét. Ebben a kötetben számos olyan alkotó kerül előtérbe, akik nem alkudtak meg a diktatúra éveiben, s emiatt nagy áldozatot hoztak. Nemes Nagy Ágnessel együtt vallhatjuk, hogy hiteles élet élet nélkül hiteles művészet sem lehetséges. Egy író- és költőnemzedék legjelesebb személyiségei főleg az újholdasok nem vállaltak gyermeket. Utódok helyett műveket adtak az örökkévalóságnak. Fiatalok voltak, mégis gyermektelenek maradtak, mert ezáltal kiszolgáltatottá váltak volna a rendszer számára. A kötetben szereplőkre jellemző, hogy életük meghatározó alkotói szakaszában gyerekeknek szóló műveket hoztak létre. Emiatt egy átalakult irodalmi térben, azon belül egy másik mezőben mégis megőrizhették a függetlenségüket, az esztétikai értékteremtésüket, és egyaránt beírták nevüket az ifjúsági irodalomba, valamint a gyermekek szívébe is.
A gyermektelen írók problémáját vizsgálja ez az irodalomtörténeti és szociológiai munka. Beszélgetések alakalmával Polcz Alaine hívta fel a szerző figyelmét a könyvben foglalt jelenségre. A munkához Lengyel Balázs és Szabó Magda is jelentős segítséget nyújtott.