Az arminiánus vita teológiai háttere

Galsi Árpád könyve hézagpótló a hazai tudományos életben, ugyanakkor a nemzetközi kutatás viszonylatában is újat hoz azáltal, hogy újszövetségi teológiai szempontból kívánja újragondolni Jakab szerepét. Emellett a szerző nem titkolt szándéka, hogy előmozdítsa a Szentírás jobb megértését és megélését.

Az Ószövetség vagy Héber Biblia magyarázatának számtalan megközelítési módja lehetséges, és valóban, számtalan magyarázat született: irodalmi és ikonográfiai, régiségtani és történeti, geográfiai és botanikai - és még ezernyi egyéb szempont szerint történt és történik a szövegek újracsoportosítása és (át)értelmezése. 

Az Ószövetség gondolatvilágának kétféle megközelítése, a vallástörténeti és a teológiai, igen közel áll egymáshoz, mégsem azonos. A vallástörténeti a vallási gondolatok kialakulását, azok hátterét és a gyakorlatban való megjelenését, a vallásgyakorlatot vizsgálja, míg a teológiai magukra a gondolatokra, azok tartalmára és összefüggésrendszerére koncentrál.

A lelkészi hivatás nagyban különbözik más hivatásoktól - a lelkésznek hivatásos hívőként az élete a hivatása, a többiek elé éli és tanítja is, hogy mit jelent Krisztust követni a világban.

Módszerét illetően a szerző bevezeti a bibliai csodaelbeszélések értelmezésébe korunknak az olvasóval és a befogadással kapcsolatos új felismeréseit. A könyv izgalmas olvasmány mindazoknak, akiket foglalkoztatnak az újtestamentumi csodaelbeszélések, ugyanakkor hasznos elméleti adattár a hermeneutika iránt érdeklődők nagy táborának.

,,Íme, ez a templom törvénye" (Ez 43,12) - hangzik Isten szava a prófétai látomás egyik hangsúlyos pontján. A jelen könyv nem az ezékieli templomvízió (Ez 40-48) klasszikus értelemben vett kommentárja, hanem a szöveg koncepciójának, rendezőelvének és alapmotívuma-inak bemutatása. Az értekezés a bibliai teológia, a vallástörténet, a vallástudomány, a liturgia-történet határmezsgyéin mozogva kulcsokat kínál a régi látomás értelmezéséhez és hátterének megfejtéséhez. Ezékiel tanítását és annak magyarázatát a kultusz kérdései kapcsolják össze, a kultusztörténeti megközelítés félreérthetetlen és izgalmas kérdéseket vet fel a mai olvasó számára.

Szent Ágoston kegyelem-, illetve predestinációtanának megértéséhez alapvető fontosságúak a jelen kötetben található késői tanulmányok. A De correptione et gratia, a De natura et gratia és a De praedestinatione sanctorum címen ismert szövegek azonban nem pusztán önmagukban érdekesek, hiszen nemcsak a hippói püspök kegyelemtanába engednek bepillantást, hanem feltárják antropológiai álláspontjának alapvető vonásait is, és segítségükkel nemcsak Ágoston, hanem késői ellenfele, Pelagius, illetve egyes korabeli szerzetesi közösségek gondolkodását is megismerhetjük. A szövegek így páratlanul értékes forrásul szolgálnak az Ágoston-korabeli nyugati egyház teológiai vitáit illetően.