A könyv szerzője a múlt század negyvenes éveinek elején, tizenkét éves korában kezdett érdeklődni a jóga iránt, amikor szüleivel Yesudian jógaelőadásaira járt, és ahol maguk is jógáztak. Később orvostanhallgató korában sokat tanult a jóga élettani hatásairól Dr. Weninger Antaltól, aki a jógát a gyógyításban is felhasználta. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Általános Orvoskarán tanít. A jóga és a modern tudomány összehasonlításáról írott tanulmánya 1972-ben jelent meg Jóga és tudomány címmel, ezt 1979-ben követte A jóga és az idegrendszer című munkája. 1975-től többször járt Indiában, az ott szerzett változatos tapasztalatairól számol be jelen útleírás.

Ez a könyv – néhány kéziratos teoretikus levél és rádióbeszélgetés mellett – Kisbali László (1954–2009) filozófus,esztéta, művelődéstörténész és „hiperkritikus”olvasó összegyűjtött s még életében folyóiratokban publikált írásait tartalmazza.

A filozófia szerint a világ megközelítésének, megismerésének kétféle módja lehetséges: általános és specifikus. Az ember természettől fogva törekszik a teljességre és természettől fogva nem éri el azt. Sri Aurobindo szerint ez ugyan csak átmeneti állapot, de jelen pillanatban tagadhatatlan tény. E teljességre törekvés mindkét megközelítésben megnyilvánul. A specifikus megismerés a nagy egészből csak egy kicsiny szeletkét vizsgál, de azt minden részletre kiterjedően. Ezt teszi a legtöbb tudós. Elmélyült ragaszkodásukat és kitartásukat követni képtelen irigyeik ekkor kezdenek el beszélni a szúnyogok lábán megszámolt szőrszálakról. Pedig az így nyert tudás is előfeltétele a szintézisnek.

"Ezzel a receptkönyvvel nem csupán az a szándékom, hogy megismertessem az általam készített sütemények elkészítésének módját, hanem be szeretnék mutatni néhány olyan ételt is, amit elődeink is sütöttek, főztek. Nem titkolt szándékom volt az is, hogy ne csak az ételeket mutassam be, hanem azokat az embereket is, akik ezeket elkészítették és elfogyasztották. Próbáltam bemutatni azt az életformát is, ahogy mi éltünk valamikor a tanyán. Ezzel szerettem volna emléket állítani elsősorban szüleimnek, és tisztelegni a hozzájuk hasonló, szegénységben élő tanyasi emberek előtt, akik méltán tekinthetők a XX. század hétköznapi hőseinek."