Bárdos László életműve széles körű világirodalmi műveltségének köszönhetően igen sokszínű. A hagyatékában fellelt munkáiból összeállított, a Károli Könyvek sorozatban megjelent első kötete, az Átültetések vers- és prózafordításai után Az esetlegesség mintái tanulmányainak, esszéinek, kritikáinak gyűjteménye.

A palettán a francia romantikusoktól a parnasszistákig találkozunk irodalomtörténeti ismertetésekkel, verselemzésekkel. Több ízben is foglalkozik a szerző Alfred de Vigny munkásságával, mert a magyar olvasók által kevéssé ismert „legnagyobb francia romantikusnak” helyet akar adni a hazai köztudatban Victor Hugo mellett. Emellett jelentős Schiller- és Hölderlin-verselemzést is olvashatunk tőle, de Shelley-, Keats- és Whitman-, valamint Shakespeare-tanulmányok is szerepelnek a könyvben. Különös elánnal vetette bele magát a műfordítás kérdéseibe, ilyen témájú írásai rendszerint saját fordítói gyakorlatából, szakmai tudásából fakadóan szinte műhelyesszék.

A magyar modernségből Kosztolányi Dezső, Szép Ernő, Móricz Zsigmond és mások mellett Adyról is írt. Róla szóló dolgozata a költő hullámvölgyének idejére koncentrál. Szinte rajongással vegyes a figyelme Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes munkássága iránt. Könyvkritikái és recenziói gyakran a kortárs irodalom világából, ismeretlenebb és friss szerzők könyveivel is foglalkoznak, olykor pedig szeretett alkotói alakuló művészetét követik, mint Vasadi Péter és Csorba Győző esetében.

A megjelenés időrendjében közölt írásai esetlegesen alakuló, de mindenkor mintázatokat kirajzoló saját irodalomtörténetén kalauzolják végig az olvasót.