A szerző személyes élményei – damaszkuszi nyelvtanulástól kezdve vallási kultúrák határvidékén szerzett tapasztalataiig – elevenen szövik át az elméleti reflexiókat ebben a hiánypótló kötetben. Iványi Márton Közép-Európa szellemi és történeti távlataiból vizsgálja az iszlám vallás teológiai és kulturális alakzatait. A szerző a középkortól napjainkig ívelő időhorizontban fogja át az iszlám és a kereszténység találkozásainak, kölcsönhatásainak és  félreértéseinek rétegzett történetét, és külön figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy milyen hatást gyakorolt a térség vallási tudatára a (feltehető) Árpád-kori kripto-muszlim jelenlét, az izmaeliták közép-európai megjelenése, a keresztes hadjáratok, valamint a mohácsi trauma és az oszmán expanzió.

A kötet hat főfejezete olyan kérdésekre reflektál, mint a képábrázolás tilalma és a taqiyya vallásjogi fogalma, vagy a civiliziciók középkori együttélésének és szövetségeinek realitása. A szerző különösen élesen vizsgálja, hogyan alakult az iszlám képe a közép-európai tudományos, politikai és vallási diskurzusokban a 11. századtól egészen a 20–21. századi globális kihívásokig.

A történelmi elemzései mellett a kötet rendkívüli hangsúlyt fektet a vallásközi és tudományközi párbeszéd megteremtésére. A szerző kritikus és empatikus hangon járja körül az iszlám és a kereszténység közötti különbségek és kapcsolódások kérdéskörét, miközben arra is  választ keres, hogy miként értelmezhetjük újra Közép-Európa és az iszlám kapcsolatát napjaink összetett történeti és kulturális perspektívájából. Az iszlám világ belső sokszínűségét és az európai szemléletmód vakfoltjait egyaránt bemutatva ez a könyv izgalmas olvasmányt kínál mindazoknak, akik nem csupán a világvallások és kultúrák közötti viták tárgyát, hanem a párbeszéd lehetőségét is keresik.