„Az ünneplés művészetének összhangban kell lennie a  Lélek működésével. Csak így lesz mentes a szubjektiviz­mustól, mely az egyéni fogékonyság érvényre jutásának  eredménye, és a kulturalizmustól, mely kulturális ele­mek olyan kritikátlan átvételét jelenti, amelynek semmi  köze az inkulturáció helyes folyamatához. Végül pedig  ismerni kell a szimbolikus nyelv dinamikáit, sajátossá­gát és hatékonyságát. […] az ünneplés művészetét nem lehet rögtönözni. Mint minden művészet, ez is állhata­tos alkalmazást igényel. A kézművesnek elég ismernie a technikát; a művésznek a technikai tudás mellett ihletre is szüksége van, mely a »megszállottság« egyik pozitív formája: a művész, az igazi művész nem birtokolja a mű­vészetet, hanem inkább a művészet »szállja meg«, veszi birtokba őt.”