Felépülő ​függőkről szól ez a könyv. Olyanokról, akik vállalták, hogy megosztják a nyilvánossággal felépülésük történetét. Olyan könyvet szeretnénk az olvasó kezébe adni, amely mind a témával foglalkozó szakemberek, mind a laikus olvasók számára is érdekes lehet, akár ő maga is felépülő függő, vagy felépülő függő személy hozzátartozója, esetleg egyszerűen csak érdekli egy számára ismeretlen világ.

Az e kötetben megosztott történetek emberi tapasztalatai segíthetnek nekünk, olvasóknak abban, hogy a legmélyebb válságból is lássuk a kiutat, hogy akkor is van remény, amikor már azt hisszük, hogy nincs. Akkor is megélhető a boldogság, kemény önismereti munka révén, egy csoport, egy program részeként, amikor azt hisszük, hogy már nem.

„Kimentem az NA-ba, és láttam, hogy ott vannak 10-en, csávók meg csajok, s bár nem sok foguk van már, vegyesen, van 10 ember, akiket látom, hogy nem sok foguk van, tehát hogy elég hasonló helyről jöhettek, mint én, mert nekem sincs túl sok fogam már, és úgy tűnik, hogy működik az életük. És kijövünk egy gyűlésről, és hallom, hogy arról beszélnek, hogy moziba mennek, meg milyen programok lesznek. És akkor elkezdtem elhinni, hogy van egy olyan élet, amiben a drogosok már nem drogoznak. Én ezzel előtte soha nem találkoztam. Nem találkoztam soha felépülőkkel.”- mesélte el személyes tapasztalatait egyik interjúalanyunk.

Többféle felépülés-történettel szeretnénk az olvasókat megismertetni: olyannal, amelyben a felépülő a felépülési folyamatot simábbnak élte meg, de bonyolultabbal is, ahol számos visszaesés – mely szintén a felépülés része – miatt hosszabb és küzdelmesebb életút-elbeszéléseket szerkesztett a felépülő. Minden elbeszélésben közös azonban, hogy a szereplők lemennek a mélybe, megismerhetjük a pokoljárást, a józanodást, majd a józan életet is.

E kötet a szerzők második közös kötete, részben a Repülök a gyógyszerrel folytatásaként is olvasható.