1989 optimista hangulata - néhány korábbi figyelmeztetés ellenére - még nem látta, hogy a "történelem végén" nem egy konszolidáció, hanem egy olyan új történelmi korszak bontakozik ki, amely az emberiség egészét, a modernitás létmódját, a jövő kilátásait a pozitív változások mellett inkább alapvető kihívásokkal és globális rendszerszintű kockázatokkal terheli. A kötet tanulmányai a formálódó új történelmi korszak makrofolyamatainak interpretációjára törekszenek, interdiszciplináris eszközökkel és filozófiai perspektívával.

Az 1918-ban újjászületett Lengyelországban a lakosság több, mint egyhatodát tették ki az ukránok, ezzel a korabeli Európa legnagyobb kisebbségi közösségének számítottak (kb. 5 millió fő). Velük szemben húsz év lefolyása alatt a mindenkori varsói kormányzat nem dolgozott ki és nem valósított meg egy konzekvens és kooperáción alapuló programot. A kisebbségbe szorult ukránok nem tudták megfelelő módon képviselni politikai, gazdasági vagy kulturális jogaikat nem csak a parlamentben, hanem a helyi adminisztráció szintjén sem.

Az ​amerikai melodráma az örökkévalóságot célozza meg, az orosz melodráma a semmit. Ebben a tekintetben állítható, hogy a tízes évek orosz némafilmje rendkívül modern. Az elviselhetetlenség, a botrány, a cserbenhagyottság és az összeomlás motívumainak sűrítése esztétikai vákuumot eredményez. A filmek végére az idő kimerülésének élményéhez jutunk: „megáll az idő”. 

 A mikrotörténelem elmélete és gyakorlata

Jelen könyv az első átfogó bevezetés a mikrotörténelem historiográfiájába és elméletébe. A microstoria bemutatása után megvizsgálja, milyen hatást gyakorolt előbb a francia, illetve a német történetírásra, majd pedig az angolszász történészekre.