A ​Buick Riviera két férfi sorsát meséli el, két boszniai emigránsét, egy moszlimé és egy szerb ortodoxé, akik a Balkán-háború alatt Szarajevóért vívott háborúban egymással szemben harcoltak. Hazájukat elhagyva, most Amerika középső részének egy kihalt, sivatagos országútján futnak egymásba egy fatális éjszakán. Megmagyarázhatatlan erő tereli őket egymás felé, hogy egy teljes napon át próbálja mindkettő mentálisan legyűrni a másikat, és próbálja kideríteni, hogy ki miben bűnös. Ezen az éjszakán életük visszavonhatatlan fordulatot vesz – de végül ugyanúgy nem jutnak közelebb a megoldáshoz, ahogy maga a háború sem.

Firenzében vagyunk, 1966 novemberében. Az emlékezetes, pusztító árvíz napjaiban veszi kezdetét a történet, s talán véletlen, hogy az elbeszélő gyermekhős éppen egyidős az 1961-ben született Valerio Aiollival. Mintha visszautaznánk az időben, a hatvanas évek Olaszországában találjuk magunkat, amely néhány év leforgása alatt szédítő gazdasági és társadalmi változásokat élt meg, melyeknek hétköznapi vetületét az Én és a bátyám dialógusa egy kispolgári család sorsán keresztül ábrázolja: ennek része és következménye a szülők kölcsönös félrelépése, a családi lét egységét válságba sodró építkezési spekuláció, a hirtelen jött jólét, mely egyeseknek ölébe hullott, míg másokat tönkretett.

Angyalok, szóval. UFO, Angelina, vagy mi a szösz! Csak hogy érthető legyek: azonosítatlan repülő tárgyak. Vagyis a világ láthatatlan oldala. A szélhámosok, akik a kilenc angyali körről és a három szféráról szövegelnek, szeráfokkal, kerubokkal és arkangyalokkal, hogy valami archetipikus lecsót keverjenek ebből az egész metafizikus kotyvalékból. Mit tudnak ők az angyali létről – csak beszélnek, öregem, beszélnek. Arról nem is szólva, hogy mind a heavenbe akarnak jutni. Elnézed néha a kofákkal és sztrájkolókkal teli piacokat, a világ parlamentjeit és diszkóit, kaszinókat és szegénykonyhákat, színháztermeket és pályaudvarokat… és így szólsz: fuck me, man, ennek a népségnek tényleg helye van a mennyekben?

ariella Mehr könyve egyszerre lírai önvallomás, emlékirat és regény. Az írónő azok közé a svájci cigányok közé tartozott, akiket még csecsemőként elvettek anyjuktól, hogy – a legkülönbözőbb intézetekben – derék polgárokká neveljék őket \(a megfelelő jogszabály csak 1973-ban vesztette érvényét).