A jelen kötetbe foglalt tanulmányok szerzői elmélyedést kínálnak az olvasó számára, illetve korszakokon átívelő fejlődésrajzot adnak a levél történeti forrásként való értelmezését célzó vizsgálatukkal.

E kötetben arra teszek kísérletet, hogy az Újasszír Birodalom (Kr. e. 911-612) idejéből fennmaradt diadalmenetek és egyéb győzelmi rituálék képi és írott forrásainak elemzésével rekonstrukcióját adjam az asszír triumphusnak. Az említett források által nyújtott kép szükségszerűen töredékes, s egy teljesebb kép megrajzolásához szükségesnek mutatkozik egyrészt a rítussorozat más kultúrákban megtalálható antropológiai párhuzamainak, másrészt a triumphusban szerepet játszó egyes rítuselemek más kontextusokban való megjelenésének számbavétele.

A könyv igazi filozófiai csemegének számít, amelyben a két markáns gondolkodó - a filozófus Jean-Marc Ferry, a Brüsszeli Szabadegyetem politikai filozófia professzora és az Esprit volt főszerkesztője, az esszéíró Paul Thibaud - fejti ki markánsan eltérő álláspontját az állam és a szuverentás kérdéséről, nemzetek sorsáról, a posztnemzeti identitásról és az Európai Unió jövőjéről a Maastrichti Szerződés tükrében. 

Kevés ​olyan eszme van, amelyről annyit írtak és vitatkoztak az utóbbi időben, mint a nemzet: létrejöttének körülményei, továbbélési lehetőségei, illetve megszűnésének eshetőségei az európai integráció során.

A kötet a sajátságosan afroázsiai – az Indiai-óceán menti kultúrák nagyjából egy évezredes érintkezésének eredményeként kiformálódott – madagaszkári társadalom prekoloniális (17–19. századi) történelmét kíséri nyomon. Az elemzés középpontjában a 12–15. század folyamán több hullámban a szigetre érkezett „új jövevények” politikai-hatalmi „elhivatottsága”, illetve az ennek hatására kibontakozott tradicionális monarchikus államszerveződés kérdésköre áll.

Az Európai Unióról és Magyarország uniós csatlakozásáról megjelenő információk, könyvek és kiadványok sokasága mellett talán méltatlanul szorul háttérbe az európai építés olyan fontos eleme, azt is mondhatnám alapköve, mint magának az európai gondolatnak, az európai eszme fejlődéstörténetének vizsgálata. Pedig Európa igen hosszú bölcseleti múltra tekint vissza.

Benedict Anderson jelen munkája az első megjelenése óta eltelt csaknem negyedszázad alatt kétségkívül klasszikus művé vált. Nemcsak bekerült a nacionalizmuskutatás kánonjába, de annak napjainkban egyik meghatározó tagja, egyik legtöbbet interpretált és hivatkozott szövege is lett. Ez nemcsak arra a több mint tucatnyi nyelvi kontextusra igaz, ahol a mű fordításban is létezik, hanem az olyanokra is, mint például a magyar, ahol – néhány részlettől eltekintve – eddig nem jelent meg ez az alapmű.