A kötet a sajátságosan afroázsiai – az Indiai-óceán menti kultúrák nagyjából egy évezredes érintkezésének eredményeként kiformálódott – madagaszkári társadalom prekoloniális (17–19. századi) történelmét kíséri nyomon. Az elemzés középpontjában a 12–15. század folyamán több hullámban a szigetre érkezett „új jövevények” politikai-hatalmi „elhivatottsága”, illetve az ennek hatására kibontakozott tradicionális monarchikus államszerveződés kérdésköre áll.

Kötetünk a hazai Latin-Amerika-kutatáson belül külön hangsúlyt szeretne adni egy sajátos földrajzi régiónak, a Karib térségnek, mivel úgy gondoljuk, hogy földrajzi, illetve geopolitikai elhelyezkedésénél, valamint egyedi vonásainál fogva szerepe és jelentősége jóval túlmutat önnön fizikai határain. Egy olyan izgalmas és összetett térségről beszélünk, amely korábban számos birodalom rivalizálásának színtere volt, ezért nyelvileg, kulturálisan, etnikai és vallási tekintetben rendkívül bonyolult képletet mutat. 

Jelen kötet tanulmányai a Miskolci Egyetem Egyetemes Történeti Tanszéke által, Hatalom,legitimáció,ideológia címmel szervezett konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai.Az írások az ókortól a XX. századig, Nyugat-Európától Perzsiáig terjedő időszakot és területet ölelik fel.

„1968” nemcsak kifejezte egy generáció meghatározó élményét, hanem olyan hagyományt teremtett, amely, noha ellentmondásosan, de ma is megjelenik az olyan meghatározó centrumországok kulturális és politikai életében, mint az Egyesült Államok, Németország vagy Franciaország. A forrongó társadalmi mozgalmak politikai orientációja meglehetősen vegyes volt, ámde egyvalami mégiscsak összekötötte őket: alapvetően elutasították azt a fogyasztói kapitalizmust, ami a háború után újjáépülő Európában is az „amerikai álom” mítoszával igazolta magát.