Jelen kötet tanulmányai egy olyan kísérlet részei, amelynek célja, hogy új formában ugyan, de mégis visszanyúljon a magyar történetírás 19. századi gyökereihez, amikor az nem pusztán szakma vagy tudomány, hanem – a maga formálódó módszereivel és technikáival együtt – kedvtelés is volt. Sokoldalúságának köszönhetően megfér ebben a könyvben a művelődéstörténeti, búvárrégészeti, életmódtörténeti kutatás, vagy éppen a szintézisteremtő igényű esszé, tanulmány is. A szerzők közül Csepregi Klára az osztrák rendőri kémjelentések prizmáján át vizsgál három epizódot Xántus János életéből, illetve egy 1905-ös parlamenti esemény hátterét mutatja be egy szemtanú naplója alapján. Csepregi Oszkár nyelvtörténeti kutakodása mellett alaposan körüljárja a Búvár Kund-történetet, valamint képet ad a magyar búvársport kezdeteiről. Fülöp Áron nagyobb lélegzetvételű tanulmányában az I. világháborút mutatja be egy mindezidáig nem kutatott szempontból: a magyar közkatonák naplóin, leírásain keresztül. Illik Péter tanulmányai a török-magyar „kis háborúkon” keresztül közelítenek a 16-17. századi magyar történelemhez. Nánay Mihály írásaiban József főherceg tevékenységének tükrében tekint a 20. század első felére és ezen időszak traumatikus eseményeire. Weiszhár Attila a Habsburg-magyar viszonyt veszi górcső alá, különös tekintettel ezen gyakran ellentmondásos együttműködés kora újkori történetére.