A könyv egy sötét időben élő filozófus politikai filozófiájának rekonstruálására tesz kísérletet. Eric Voegelin \(1901-1985) volt az a politikai filozófus, aki a modernség válságát diagnosztizálva legfőbb céljának tekintette, hogy a politikatudományt megrendült helyzetéből helyreállítsa. Voegelin saját feladatának a válság leküzdését, a rend helyreállítását,a valóság és egyben a politikai visszaszerzését tekintette. Ezt a feladatot egyenértékűnek gondolta a politikatudomány megújításával. A megújuláshoz azonban Voegelin szerint nem előre, hanem vissza kell lépni, egészen a klasszikus politikai filozófia szemléletmódjáig.

Tudománytörténeti megközelítés 

A tudománytörténet ma már nem csupán járulékos mellékterméke az egyes szaktudományoknak, noha általában még nem olyan bevett önálló kutatási irányzat, mint egy-egy diszciplína saját speciális szakágainak a művelése. A magyar néprajzban mindig is volt érdeklődés az előzmények iránt, így bőséggel születtek a tudományszak gyökereit, alakulását, eszmetörténeti összefüggéseit vizsgáló tanulmányok, összefoglalások.

A szerző a paraszti gazdálkodás és társadalom kialakulását és átalakulását kíséri végig négy történelmi - a hűbéri, a kapitalista, a szocialista és az újkapitalista - korszakon keresztül. Kitér a hazai viszonyok régiónkénti különbségeinek elemzésére, valamint a magyar viszonyok európai térben való elhelyezésére.

Tanulmányok a tisztaságról és a tisztálkodásról

 A tanulmányok között a régebbi korok köztisztasági viszonyairól, fürdő kultúrájáról, tisztálkodási szokásairól, szappanfajtáiról szóló írások mellett bőségesen találunk jelenkori néprajzi gyűjtéseken alapuló munkákat is, például a takarításról, a hulladék kezelésről, a mosásról, a mosogatásról, illetve a testápolási szokások változásairól.

Jelen elemzés céljai egyszerűek. Szeretné az olvasót bevezetni abba a jól érthető tudománytörténeti folyamatba, amelynek eredményeként napjainkra az antropológia egy bonyolult transz- és interdiszciplináris jellemvonásokat felvonultató egyetemes tudományterületté fejlődött. Méghozzá olyan tudományterületté, amelynek általános ismerettárgya, a szociokulturális "Másik" (az 'idegen') önmagában is igen sokat tanulmányozott, valamint vitatott jelenség, és nem csak az antropológiában, de a társtudományokban is.

A világ teremtése, az özönvíz, Jézus élete s a világ vége napjaink szájhagyományában. A szerző az ötvenes évek végétől több kötetre való értékes folklórszöveget jegyzett le. A teremtéstől a jövendölésekig ívelő tematikájú gyűjtemény motivikusan gazdag, sokrétű, a szakma számára forrásértékű szövegeket tartalmaz. A kötet a szélesebb közönség számára is élvezetes, koherens, nem ritkán irodalmi értékkel is bíró hiedelemtörténetei a nyelvjárásnak megfelelő lejegyzésben olvashatók.