Lehet, hogy a 20. századi francia gondolkodók bizonyos értelemben a német filozófia tanítványai (de hát ki nem az, Kant, Hegel, Marx óta?), mégsem egészen úgy áll a dolog, hogy csupán egyszerű befogadók (pláne utánzók) lennének. Éppen ellenkezőleg. A német problematikát a legjobb francia hagyományokkal, mindenekelőtt a pro- és kontra ‒ főként az utóbbi időben ‒ egyaránt gyakran vitatott descartes-i perspektivizmussal szembesítve („az igazság forrása az ember”), e gondolkodók (Sartre, Merleau-Ponty, Foucault, Althusser, Deleuze, Derrida, Lyotard, stb.) a francia filozófiát a 20. század második felében olyannyira gazdaggá és sokszínűvé tették, hogy mára már mindenütt a világon a filozófiai gondolkodás egyik meghatározó irányzatává vált.

Éppen ezért senkinek sem könnyű a különböző iskolákba (fenomenológia, egzisztencializmus, strukturalizmus, lacano-althusseri marxizmus stb.) sorolható francia filozófusok egyenként is rendkívül gazdag munkásságát áttekinteni. Vincent Descombes azonban mégis talál egy termékenynek tűnő szempontot, aminek alapján e feladat talán sikeresen elvégezhető, amikor könyve elején ezt írja: „A filozófia újabb fejlődését illetően Franciaországban a «három H» nemzedékének (ahogyan 1945 után mondták) átmenetét láthatjuk a «gyanakvás három mesterének» (ahogyan 1960-ban fogják mondani) nemzedékébe. A három H: Hegel, Husserl, Heidegger, s a gyanakvás három mestere: Marx, Nietzsche és Freud.”

Vincent Descombes Az ugyanaz és a más c. könyve nemzetközileg elismert alapmű mindenki számára az egész a világon, aki a 20. század francia filozófiáját tanulmányozza. A Rezonőr sorozat tehát a legnagyobb örömmel, s azzal a nem titkolt reménnyel teszi le a könyv fordítását a magyar közönség asztalára, hogy nálunk is alapos továbbgondolásra fogja majd az olvasókat és a gondolkodókat ösztönözni.