„A környezetpszichológia több tudomány- és művészeti területet érint, jelentősége vitathatatlan. A kötet szerkesztői minőségi garanciát jelentenek: Dúll Andrea a környezetpszichológia hazai meghonosítója, Varga Katalin a szuggesztív kommunikáció és a hipnózis elméletének és gyakorlatának egyik legjelesebb hazai kutatója, mindketten nemzetközi elismertséggel. A kötet témája, a szuggesztív környezeti kommunikáció igen érdekes megközelítést jelent, nevezetesen a környezetpszichológia szempontjából lényeges elemek szuggesztív voltát mutatja be a kommunikációs megközelítés talaján. Az interdiszciplináris kötet biztosan hasznára válik a pszichológia, s az emberi környezet alakítását célzó művészeti és ipari tevékenységek, az építészet és a formatervezés szakembereinek. A kötet így nem csupán elméleti, hanem gyakorlati haszonnal is kecsegtet: kitűnő példa arra, hogy az elméleti pszichológia hogyan találkozik a leggyakorlatiasabb felhasználói területekkel.”

A kötetet ajánljuk minden olyan szakembernek, aki szeretne átfogó képet kapni a kognitív viselkedésterápiák új hullámához kapcsolódó terápiás módszerekről. A kötet a Benda Kálmán Szakkollégium Pszichológiai Műhelyének együttműködésével valósult meg.

Dúll Andrea környezetpszichológus. A BME Szociológiai és Kommunikáció Tanszék docense. A Magyar Pszichológiai Társaság Környezetpszichológiai Szekciójának alapító elnöke.A környezetpszichológia hazai meghonosítója. Főbb kutatási területei: az épített környezet pszichológiája,lélektanilag kitüntetett helyek, otthoni és otthonpótló környezetek,környezeti kommunikáció.

Nem volt, nincs, nem lesz falu, városrész, város főutca nélkül. Spontán vagy tervezett módon főutcává minősül egy-egy hosszabb vagy rövidebb útvonal, rátalálnak az üzletek, az intézmények, léte eggyé válik a várossal. Fizikai állapota, használata, hangulata azonban nem csak a hely, hanem a kor tükre is. A könyv az éppen megújulók közül ismertet néhányat, az átalakulási folyamat fizikai és társadalmi közegét, eredményeit. Többek között Budapesten, Madridban, Łódźban, New York-ban, Berlinben, Edinburgh-ben, Bécsben járunk… A  főutcák, ahogy a különböző szakterületekről érkező szerzők (építész, szociológus, közgazdász, környezetpszichológus, geográfus, környezetmérnök, kommunikáció szakértő, stb.) írásai mutatják, újjáélednek, mindig és mindenhol újjáéledhetnek.

A város egykor drámai színház, közösen írott szöveg volt, mára biztos pontok nélküli áramlás, infokommunikációs hálózatok csomópontja. Az indusztrializáció utáni városból végletekig ellenőrzött metropolisz lett. Egyik oldalán egy új globális gazdaság szimbolikus és térbeli előrenyomulásával, a másikon lakóhelyi szegregációval, a ,,láthatatlan" kultúra és a reménytelenség rétegeinek egymásra rakódásával. Ahogyan a kibernetikai urbanizáció fokozatosan térkép- és emlékezet nélküli hellyé változtatja a várost, úgy esik szét a személyiség. A város falaival együtt énünk határai is leomlanak, hogy bizonytalan brand-identitások kiárusítható elemeivé váljunk.

Hogy ​az építészet nemcsak házak, hanem terek alkotásáról is szól, közhely. De hogy ezeknek „tértörténetük” van, és hogy a tereket is időben éljük át, már szokatlan gondolat. Ekler Dezső olyan tér-idő világba vezeti be az olvasót, ami megszokott környezetünk rejtett dimenzióit tárja fel.

Jól tudjuk, hogy a magyar társadalom csak akkor lesz képes sikeres válaszokat adni a 21. század globális kihívásaira, ha széles körben is polgárjogot nyer a fenntarthatóság szemlélete, az élhető természeti és társadalmi környezet megóvásának közös felelőssége. A fenntarthatóságot célként kitűző komplex nevelési munkában kiemelt szerepet játszik az iskola, amelynek – többek között – közvetítenie kell ezt a közös felelősséget a felnövekvő nemzedékek számára.

Magyarország és a nemzeti azonosság 1989 után

A társadalmi emlékezet: térkép. Megmutatja, hol a helyünk a világban. A magyar nemzeti emlékezet térképeit e könyvben egyszerre rajzolja az állam, valamint olyan egyének, akiknek a hovatartozása kényszerűen megkérdőjeleződött a 20. század folyamán.