Jóllehet sokan foglalkoztak az egyéni panaszénekekkel a Zsoltárok könyvének kutatásában, átfogó vizsgálat e fontos témához mégsem született a nemzetközi irodalomban. Az egyéni panaszzsoltárok teológiai jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy hangot adnak a szenvedésnek. A zsoltárban – és általánosságban az Ószövetségben – a panasz ellenére a szenvedő nem fordul el Istentől – hiszen Ő az emberi létezés középpontja –, hanem teljes valójával belé kapaszkodik, így a szenvedése nem kizárja, inkább megerősíti az Istennel való kapcsolatot. Egyetlen olyan panaszének sincs a Zsoltárok könyvében, amely megállna a panasznál, hiszen a panasznak önmagában nincs értelme – a panaszéneket mindig a hálaadás felé haladás jellemzi.

A panaszénekek túlsúlya a Zsoltárok könyvében azt jelzi, hogy a panasz problematikája a hitélet fontos eleme. Könnyű velük azonosulnunk, mivel párhuzamai vannak a saját életünkkel, és a felhalmozott tapasztalatok kimeríthetetlen forrásai. Lelkigondozói jellegüket az adja, hogy a panaszban a személyes nyugtalanság és a gyötrődés kap hangot.

A panaszzsoltárok írói vágynak az Istennel való közösségre. Az ő példájuk a mai ember számára is mély üzenetet hordoz, amelyhez útmutatást nyújt ez a könyv.