A Szimbolikus kommunikáció és pszichofiziológiai következményeinek
komplex empirikus elemzése című kutatássorozatot
összegző kötet egyben sorsdokumentum is, mert történetünkben
a váratlan és korlátokat támasztó járvány maga is vizsgálat
tárgyává vált, tanulságaival gazdagítva a jelen kötetet. 

Követhető-e Jézus? Sokan úgy gondolják, Jézus különleges személye és nagysága utánozhatatlan. Valóban, elhívása speciális és megismételhetetlen. Azonban a Jézus-történet evangéliumokká formálódó elbeszélései mégsem pusztán az Isten Fiának, a Messiásnak a bemutatását végzik el.

Korábbi korokban a filozófusok a lét általános problémáit, a megismerés egyetemes törvényeit és az úgynevezett örök igazságokat igyekeztek feltárni, a modernitás kibontakozásával mindezt már a természettudományok szemléletére alapozták.

A kötetben döntő többségében szépírók, nyelvészek, néprajzkutatók, gyakorló vagy elvetélt pályát befutó politikusok, vagy csak egyszerűen gondolkodó értelmiségiek műveiről lesz szó, a korszak végén felbukkanó hivatásos szociológusok egy jelentős része pedig az egyetem után, autodidakta módon szerzett kellő szakmai tudást.

Az emlékezés, identitás és diszkurzus fogalmai számos jelentésréteggel rendelkeznek, egymás mellé helyezésük és közös tárgyalásuk pedig megnyithatja az elmét, beindíthatja a képzelőerőt, s az emberi ügyekről folytatott közös gondolkodás és beszéd kiváló kiindulópontja lehet. Ez a várakozásteljes elképzelés jelentette e tanulmánykötet kiinduló pontját, melynek szerzői a humán tudományok művelői, így az irodalomtudomány, a nyelvészet, a pszichológia és a szociológia hagyományait követik.

Paul Ricœur (1913–2005) a 20. századi filozófia egyik legjelentősebb alakja. A fenomenológia, a filozófiai hermeneutika, a narratív identitás, a metaforaelmélet, az irodalom-, s a történelemelmélet terén megkerülhetetlen a munkássága.

 Források és tanulmányok

A tudom-is-én-micsoda – a nescio quid, a non so che, az el no sé qué, a je ne sais quoi vagy az I know not what stb. – kifejezés valamikor a XVII. század utolsó harmadában sűrűsödik össze divatos társalgási fordulatból önálló fogalommá. Filozófiai, teológiai, retorikai, művészetkritikai, morálfilozófiai és protoesztétikai beszédmódok kereszteződésében formálódik.

A szerzők és a szerkesztők tisztában vannak a magyar holokauszt és a hozzá vezető jogfosztás egyedülállóan tragikus jelentőségével, azzal, hogy a magyar állam nem csupán nem védte meg, hanem meg is tagadta és halálba küldte saját honpolgárainak százezreit, de a jelen kötet a magyar és a zsidó történelmet (benne a magyar zsidók történetét is) nem pusztán passiótörténetként tárgyalja, hanem azt vizsgálta meg, hogy hogyan konstruálódnak ezek a közösségek, hogyan hatnak egymásra az egyéni és közösségi identitások narratívái, milyen interkulturális kapcsolódási pontjaik vannak, illetve történeti és szociológiai eszközökkel mennyire hasonlíthatók össze.