Hasonló termékek
Szerelmeslevelek Sztálinhoz
Juan Mayorga spanyol drámaíró 1965-ben született Madridban. Filozófia és matematika szakos diploma után a történelem és az esztétika területén folytatja kutatásait, számos tanulmányt ír Walter Benjaminről, Ernst Jüngerről, Georges Sorelről, Donoso Cortés-ről, Carl Schmittről és Franz Kafkáról.
Illatos koporsó
Kiábrándult, de nem kiábrándító, fáradt, de nem fárasztó Robert Şerban verseinek világa, és valahol mindezen túl mégis van benne bizakodás, remény egy jobb életre. A bizakodás alapja pedig éppen maga a vers, a líra létezése, ha ugyanis a vers lehetséges, az azt jelenti, hogy létezik valami, ami ,,csak" szép, aminek ezen kívül külön haszna nincs - szépen itt természetesen annyi értendő, hogy elsősorban esztétikailag értelmezhető. Mert egyébként szépelgés nincs ebben a kötetben, egy többé-kevésbé hétköznapi világ jelenik meg a versekben többé-kevésbé hétköznapi nyelven. És mégis, ezen az egyszerűségen egyszer csak átüt valami magával ragadó és magától értetődő költői erő: ,,azonban anélkül hogy valaki közölné velük / az emberek tudják: / a vers marad csupán / a letöltött életünk után".
Üzenetek a számkivetésből
Korunk irodalmi életében nehéz feladatot vállal, aki Mariella Mehr költeményeihez hasonlókat keres. Verseinek hevessége és drámai ereje egy éjszakai vulkánkitörés képeit idézi fel. A vulkán mélyben rejtőző, izzó köveket röpít magasba, felszaggatja és átvilágítja a környező világ sötétségét. Ezekkel a versekkel való találkozás félelmetes, ugyanakkor meglepően szép élmény. Olyan, mint egy vérző seb, egyúttal lenyűgöző csoda… (Kurt Marti)
Stefan
Ruedi Klapproth svájci ifjúsági regényíró könyvének főszereplője a 13 éves Stefan, aki kar nélkül született, és élete nagy részét családjától távol, egy otthonban tölti. Testvére, Willi, látva szenvedését, kitartó küzdelembe kezd, hogy Stefan újra a családdal tölthesse a hétköznapjait. A nehézségek ellenére tervét sikerül megvalósítania, de a két testvér előtt további megpróbáltatások állnak…
Mi, hullámok
Leírás
„A háború jelenlévőbb, mint a béke, és az életnél még mindig jelenlévőbb a halál. Csak minden csatározás befejeztével zúghat fel a nagy vád, és úgy tűnik, igazán csak most pecsételődött meg azok sorsa, akik nem térnek vissza többé. Csak ma vetődik fel a gyászolók szívében a szörnyű kérdés áldozatuk értelméről, és ebből a vádból holnapra talán vádemelés válik, gyilkos viszály a végzet pusztító hatalmával. Mert az egyik számára úgy tűnt, korán befejeződött, míg a másiknak előnyösebb beteljesülés volt a győzelmi mámor, mint amit egy egész élet munkája nyújthatott volna neki. De hányan találták keménynek a háború mesterségét és keserűnek a halált, és ők sem kerülhették el sorsukat.”
Marie Luise Kaschnitz (1901–1974) korának egyik legelismertebb írója és költője. Gazdag életművét, prózáját, verseit, esszéit és önéletrajzi munkáit a nemzedéki felelősségérzeten és a számvetés tehertételén túl az irodalom és a kultúra értékvédelme jellemzi. A második világháború utáni „nulladik órában” papírra vetett lírai esszéfüzére is ezen feladat jegyében készült.