Noha az utóbbi idők modern irodalomelméleti trendjei nemcsak nem preferálják, de egyenesen tagadják is a hagyományos értelemben vett műfajok létezését, Gárdos Bálint irodalomtörténész most (előszavában külön érvelve ötlete mellett) klasszikus műfajelméleti kötettel jelentkezik. Írása központjában a tizenkilencedik század első két évtizedének angol esszéirodalma áll. Választott témáját a kor három (hazánkban kevésbé ismert) tipikus alkotója életművének tükrében mutatja be.

 Források és tanulmányok

A tudom-is-én-micsoda – a nescio quid, a non so che, az el no sé qué, a je ne sais quoi vagy az I know not what stb. – kifejezés valamikor a XVII. század utolsó harmadában sűrűsödik össze divatos társalgási fordulatból önálló fogalommá. Filozófiai, teológiai, retorikai, művészetkritikai, morálfilozófiai és protoesztétikai beszédmódok kereszteződésében formálódik.

Ez a több tudományterületen átívelő tanulmány arra tesz kísérletet,hogy a XVII. és XVIII. századi francia nyelvű festészetelméleti szövegek elemzésén keresztül értelmezze a csend kategóriáját. A vizsgált korszak csenddel kapcsolatos festészeti alkotásai -,,csend-festményei" - általában nem narratív képek, nem cselekményes történeti kompozíciók, nem olyanok, amelyekkel a hagyományos festészetelméleti művekben találkozhatunk, és amelyek nagyban hozzájárultak a XVII. és XVIII. századi francia művészetelméleti diskurzus kialakulásához.

A kötet a lessingi ,,lusták rendjét" követő eszmetörténeti sétára invitálja a vállalkozó kedvű olvasót. Tárgya Lessing késői korszakának egyik jelentős, ha nem legjelentősebb eseménye, a Fragmentumvita néven elhíresült, 1777 és 1780 között lezajlott teológiai vita, valamint a vita folytatását és a vitairatok publikációját megtiltó hercegi interdiktum utáni ,,kényszerű szünet a teológiai harcban", illetve az ennek eredményeként született színpadi mű, a Bölcs Nátán.

A kötetben olvasható eszmetörténeti tanulmányok a korai tizennyolcadik század és a múlt század hetvenes évei közötti időszakból veszik témáikat. Lord Shaftesburytől Hannah Arendtig olyan szerzők írásait elemzik, akiknél az esztétikai fogalmak és a morál-, vallás- vagy politikafilozófiai elgondolások kölcsönösen megvilágítják egymást. Szépség és fenség, szabadság és humor, szerelem és barátság, ízlés és képzelet, játék és cselekvés kérdései merülnek fel újra és újra különböző korszakokban és kontextusokban; értelmezéseik árnyaltabb képet kívánnak nyújtani az európai modernség néhány fontos aspektusáról.

Ez a könyv – néhány kéziratos teoretikus levél és rádióbeszélgetés mellett – Kisbali László (1954–2009) filozófus,esztéta, művelődéstörténész és „hiperkritikus”olvasó összegyűjtött s még életében folyóiratokban publikált írásait tartalmazza.