„A ​ravasz, csavaros észjárású Dede Korkut alakját az eredetmondákban misztikus fény övezi. Az oguzok, ha bajba kerülnek – akár az egész közösség, akár csak egy család – azonnal őt keresik meg, elhívják, tanácsot kérnek tőle, vagy éppenséggel felkérik valamilyen bonyolult ügy megoldására, elintézésére. Életkora sem határozható meg, mert fiatalosan gyors, fürge, ugyanakkor a harcokból, csatározásokból feltűnő módon kivonja magát.A történetek végén mindig ő az, aki összefoglalja az eseményeket és áldást oszt. Tulajdonságai és az oguz közösségben betöltött szerepe alapján úgy tűnik, olyan sámán (táltos), aki nem tartozik egyetlen nemzetség kötelékébe se, hanem az egész közösség szellemi vezetője. Szava parancs, >áldása áldás<. Ő énekli meg a nemzetségeket, énekét kobozzal kíséri. A szájhagyomány, és a többé-kevésbé megbízható írásos források egyaránt említenek olyan >szent embereket<, derviseket – még az oguzok iszlám hitre történő áttérése után is – akik bár muzulmánok voltak, mégis igen sok régi hiedelmet, sőt gyakorlatot megőriztek a törökök korábbi vallásából, a sámánizmusból, sőt terjesztették is azt. Dede korkut személyét és szavait alighanem a későbbi kiadások alakították az iszlám számára elfogadhatóvá.”