A könyv anyaga Pozsony vidékétől a Tokaj-Hegyaljáig, sőt Erdélyig a legkülönbözőbb borvidékekről tartalmaz szövegeket az 1470-től 1846-ig eltelt időszakból.

"Úgy érzem, e könyv kiadásával sikerült a mongol kulturális örökség egy szép értékét megmenteni, és ismertté tenni, ugyanakkor megôrizni az emlékét egy,
a modern korunkban már páratlan mûvésznek, Uvhijn Batnak. A mongol eposzok a török eposzokkal együtt bepillantást adnak abba is, milyen lehetett a saját, honfoglalás kori folklór kincsünk, mely az európai környezetben kulturális örökség váltásunkkal enyészett el."

Kötetünk egyfelől ennek a kincskeresés mágiatípusának az eddig csak alkalmanként kutatott válfajait és csak esetenként kiadott forrásait mutatja be (azaz magukat a kincskereső kézikönyveket); másfelől pedig olyan peres forrásokat publikál, amelyek a kézikönyvek használatáról árulkodnak.

A kötet struktúrája új elemeket rejt. Tanulmányok és lejegyzett elbeszélések váltogatják egymást, segítve az olvasót – laikust és tudóst egyaránt – a hagyomány és hiedelem viszonyának mélyebb megértésében. Miként működik a hiedelmek rendszere, rendszernek nevezhető-e egyáltalán? A tudós érdeklődő kutatási vágya és az élő hagyomány találkozásának lenyomatát ismerhetjük meg az interdiszciplináris szemléletű kötetből.