Erdély két nemzet perifériáján fekszik, mégis mindkettő számára központi jelentőségű a nemzetépítés szempontjából. Az államszocialista rendszer bukása után különösen intenzívvé váltak a nacionalista küzdelmek Kolozsváron, Erdély kulturális és politikai centrumában. Az elitek nacionalista retorikája mégis csak mérsékelt társadalmi visszhangra talált.

Tóth Károly könyve a hódmezővásárhelyi művészcsoport történetét dolgozza fel több szempont szerint. A kötet nem kizárólag az itt alkotó művészekre (Tornyai János, Rudnay Gyula, Endre Béla, Pásztor János) koncentrál, hanem egy tágabb körképet kíván nyújtani arról, hogy a századforduló vidéki Magyarországán milyen művésztelepek és művészcsoportok működtek, ezeket milyen elvek és célok vezették.

Tanulmányok a tisztaságról és a tisztálkodásról

 A tanulmányok között a régebbi korok köztisztasági viszonyairól, fürdő kultúrájáról, tisztálkodási szokásairól, szappanfajtáiról szóló írások mellett bőségesen találunk jelenkori néprajzi gyűjtéseken alapuló munkákat is, például a takarításról, a hulladék kezelésről, a mosásról, a mosogatásról, illetve a testápolási szokások változásairól.

 

avagy egy istennő születésének csodás története

 

Mi újat, vagy legalábbis mi mást tud mondani az irodalomtörténet és a poétikai elemzés a történelmi traumákról a történetíráshoz képest azokban az időkben, amikor a „sok” emlékezés, úgy tűnik, hiába próbál gátat vetni a feledésnek? Az Önéletírás és fikció között: történelmi történetek című kötet irodalmi művekben vizsgálja 20. századi magyar és európai történelmi traumák megjelenítését. A könyv első része Budapest 1944–1945-ös ostromáról és a vészkorszakról írt művekkel foglalkozik, közülük is azokkal, melyek a háború befejezését követő néhány évben születtek. E rész fejezetei írók és közemberek naplóit, illetve a közvetlenül a háború utáni időszakban írott és kiadott, ám mára némileg elfeledett műveit, Tersánszky Józsi Jenő regényeit, Déry Tibor elbeszéléseit, Karinthy Ferenc ostromtörténetét és Vas István verses-naplókötetét elemzik. A háború után kiadott, az ostromot feldolgozó regények többsége abban a hiszemben íródott, hogy képesek a történelmi eseményt új összefüggéseket feltárva megfogalmazni, ezáltal pedig hatni a történelem közösségi elgondolására. A kötet ostromregényelemzései éppen ezért azt kutatják, hogy milyen sajátos lehetőséget kínálnak a fikciók a történelmi traumák közbeszédben hatni képes értelmezéséhez, illetve milyen eszközökkel vesznek részt a történelmi esemény és az ahhoz kapcsolódó társadalmi felelősség egykori és mai megértéséhez. A kötet második része az összehasonlító irodalomtudomány kontextusában vizsgálja a 20. századi történelmi traumák irodalmi megjelenítéseit. Az egyes műértelmezések azt tanulmányozzák, hogy miként keveredik az önéletrajzi és a fikciós ábrázolásmód a II. világháború és a koncentrációs táborok, illetve a háború utáni a totalitárius társadalmi berendezkedések tapasztalatai által ihletett írásokban. Kertész Imre, Georges Perec, Patrick Modiano, Susan Suleiman, valamint Karátson Endre műveinek olvasatai a történelmi kataklizmákat különböző nyelvek és kultúrák eltérő perspektívájában szemlélik. Mindezt úgy, hogy figyelembe veszik az időbeli távolságot, mely az egykori eseményt a mindenkori jelentől elválasztja, így különös jelentőséget tulajdonítanak az emlékezés poétikai és politikai összefüggéseinek. A kötet írásai a múlt élővé tételének új lehetőségeit keresik, abban bízva, hogy történelem megelevenítése az olvasás esztétikai tapasztalatában képes kiteljesedni, s egyúttal alternatívát kínálni a történelmi igazság fogalmának politikai-ideológiai kisajátításaival szemben.

Mennyire ​szubjektív a tudás, objektív a tudomány? Karl Popper negyven éve járta körül neves művében (Test és elme) a fenti kérdések közül is
alapvetõen az elsõt.“Érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb filozófus, bár nem mindegyik, csak a szubjektív értelemben vett tudást (…)tárgyalja. (…) És ha egyáltalán tárgyalják az objektív tudást,legtöbbjük abból a feltételezésbõl indul ki, hogy az objektív tudás teljesen megmagyarázható a szubjektív tudás fogalmával.”

Trauma és nosztalgia

Hogyan és miért alakulnak ki olyan emlékek, melyek aztán nem eresztenek? Olyan emlékek ezek, amelyek a múltat nem múltként, hanem örökké tartó és változatlan jelenként tárják elénk. Ezek az emlékek egyszerre dominálják a fantáziát és az emlékezetet, strukturálják a tudatot és a tudattalant. Az embert szubjektivitásának börtönébe zárják, miközben a traumatikus történelmi események könnyen társadalmi szintre is léphetnek.

 

A tér kutatása a fizika szempontján túlmenően a 20. század építészetelméleti és filozófiai kutatásainak egyik központi tartalma, amely az építészeti gyakorlat valóságában is befolyásolta térrel való kapcsolatunkat. A kutatási téma filozófiai mélységű (Heidegger, Bollnow, Derrida, Deleuze, Virilio és sokan mások) felvetését és megalapozását követően a század közepétől sorra-rendre alakultak ki azok a kutatási területek, amelyek egy-egy tudományág szempontjából vizsgálták a témát. Ezek közül feltétlen kiemelést érdemel a környezetpszichológia, amely önmaga által definiált folyamatos határhelyzetben van, lételeme az interdiszciplinaritás.