A jelen kötetbe foglalt tanulmányok szerzői elmélyedést kínálnak az olvasó számára, illetve korszakokon átívelő fejlődésrajzot adnak a levél történeti forrásként való értelmezését célzó vizsgálatukkal.

fordította: Stumpf-Biró Balázs

A kötetben döntő többségében szépírók, nyelvészek, néprajzkutatók, gyakorló vagy elvetélt pályát befutó politikusok, vagy csak egyszerűen gondolkodó értelmiségiek műveiről lesz szó, a korszak végén felbukkanó hivatásos szociológusok egy jelentős része pedig az egyetem után, autodidakta módon szerzett kellő szakmai tudást.

Az emlékezés, identitás és diszkurzus fogalmai számos jelentésréteggel rendelkeznek, egymás mellé helyezésük és közös tárgyalásuk pedig megnyithatja az elmét, beindíthatja a képzelőerőt, s az emberi ügyekről folytatott közös gondolkodás és beszéd kiváló kiindulópontja lehet. Ez a várakozásteljes elképzelés jelentette e tanulmánykötet kiinduló pontját, melynek szerzői a humán tudományok művelői, így az irodalomtudomány, a nyelvészet, a pszichológia és a szociológia hagyományait követik.

Horváth János életregénye

"A visszafelé úton ultimátumot adtak: ha meg akarom menteni a bőrömet, el kell vezetnem őket Májsay tartózkodási helyére. Visszavittek a Margit körútra, és félholtra vertek. A kihallgatás vezetője, dr. Balassa Bálint főhadnagy ezután úgy döntött, hogy vége a nyomozásnak, nincs értelme tovább vesztegetni rám az időt. Magát kinevezte ügyésznek, az ott közreműködő csendőröket bíróságnak, és kimondták a halálos ítéletet. Egy székre nyomtak, és felvittek a harmadik emeleti cellámba, mert nemhogy járni, lábra állni sem tudtam..."

A kötet fókuszában a férfi és női testek szexualitásához kapcsolódó jelenségek medikalizációja áll.

Könyvünk a halál, haldoklás kérdéskörének filozófiai, etikai problémáit tárgyalja, de a legfontosabb jogi vonatkozásokat is áttekinti. Célunk az, hogy egy tudományos szempontból igényes, mégis közérthető bevezetést adjunk az élet végével kapcsolatos témákról.