A hermeneutika – a szövegek értelmezésének s általában a megértésnek, az interpretációnak a tudománya – Martin Heideggernek és tanítványának, Hans-Georg Gadamernek köszönhetően a XX. század második felére a filozófia egyik központi ágává, a jelenkor egyik mértékadó filozófiai irányzatává vált. A hermeneutikai reflexió diffúz, szerteágazó jelenlétre tett szert, mely áthatja a filozófiai és humán tudományi munkálkodás legkülönbözőbb területeit és ágait. Az ember olyan lényként jelenik itt meg, aki önmagát és világát születésétől a haláláig – így vagy úgy, de – megérti, értelmezi. A hermeneutika a társadalmi együttlét, a közösségi lét számára is fontos tanulságokat rejt magában, s nem lebecsülendő politikai jelentőséggel rendelkezik.

Jelen tanulmánygyűjtemény a szerző javarészt két évtized alatt született – itthon és külföldön megjelent – hermeneutikai írásaiból közöl válogatást. Ebben az első kötetben a hermeneutikának a filozófiai társdiszciplínákhoz (politikai filozófia, etika, nyelvfilozófia) és a demokráciához fűződő kapcsolatai állnak az előtérben, miközben a hermeneutika önreflexiója és a különböző filozófiai áramlatok egymás közötti szót értésének lehetőségei is újra és újra a figyelem középpontjába kerülnek