A folyamatfilozófia klasszikusai: Hegel és Whitehead

Ha Hegel (1770-1831) a közfelfogás szerint az utolsó, akkor lehet, hogy Whitehead (1861-1947) a legutolsó nagy rendszeralkotója a filozófia történetének: mindketten az emberi tapasztalatterületekegészét átfogni törekvő, szisztematikus metafizikát dolgoztak ki.

Causa laetitiae – „Az öröm oka”: e kötet mindenekelőtt a gondolkodás öröméről kíván tanúskodni. Azt az örömöt kívánja átadni az olvasónak, amelyben bárkinek része lehet, aki komolyan rászánja magát a hagyomány eredményeire és a Másik másságára egyaránt figyelő gondolkodás nemes kalandjára. Az egykor elért eredmények igazi megértése sosem mondhat le a mai kihívások értelmezéséről. S mai kérdéseink helyes föltevésekor sokat kell tanulnunk a jóval előttünk járóktól.

Jelen kötetének fejezetei tovább viszik Quante érdeklődését a szellemiség és a cselekvés hegeli koncepciói iránt, ugyanakkor kibővítik Hegel legnagyobb hatást gyakorló és legnehezebb tételeinek némelyikével (a spekulatív filozófia lényege, a természet–szellem viszony, a szabadság fogalma, az akarat, a felelősség, valamint a felelősség és az individualitás hegeli koncepciói). Ezek a fejezetek a Hegellel folytatott eszmecsere eredményeit juttatják érvényre az etika és politikai filozófia legfontosabb problémái némelyikének tekintetében.