A ​könyv tárgya elsősorban a variálódás természetének vizsgálata, egy bizonyos népzenei típus dallamaira énekelt ballada változatain. A dallamtípus 75 Fehér László- balladája szövegelemzése során, a gazdag szempontrendszerű összehasonlítás révén kirajzolódnak a változatok egyéni és általános jegyei. Követhetővé válik, mennyiben lehet a mindig más egyszersmind ugyanaz, vagyis hogyan marad a szóbeliségben élő, folyton változó szöveg mindvégig a Fehér László-ballada. A vizsgálat módszere kettős: az egyes balladák szerkezeti egységeket követő elemzését kiegészíti egy ezzel ellentétes irányú, horizontális nézőpontú vizsgálat, amellyel a virtuálisan egymáshoz rendelhető, azonos szerkezeti egységekhez tartozó variánskészlet teljességében feltárul. Az azonos szerepű jelenetek különféle megfogalmazási módjai ily módon összevethetővé válnak. E kétirányú vizsgálat azonkívül, hogy közelről bemutatja a variációkat, lehetővé teszi, hogy a részletek bizonyos rejtett jelentésekre is rávilágítsanak. A balladaváltozatok komplex elemzése folytán jó néhány kérdés tisztázhatóvá válik a szereplőkkel és a balladában rejlő, belső erővonalakkal kapcsolatban. A ballada képviselte értékrend is világosan kiolvasható a variánsokból. A szövegelemzéshez hozzátartozik a szöveget hordozó matériáé, a dallamé is. E kettő együttesét mutatja be a könyv utolsó fejezete: az egymáshoz idomulás, a szöveg strófákba rendeződése, a sorismétlések és strófabővülések eseteivel.