A kézikönyvként használható kötet több Magyarországon korábban már bemutatkozott alkotó – többek között Armitage, Bausch, Brown, Bruce, Carlson, Forsythe, De Keersmaeker, Jones, Monk, Newson, Ohno és Paxton – pályafutásáról ad átfogó elemzést. Az esszékből azonban olyan koreográfusok életművéről is plasztikus kép bontakozik ki, akik ugyan ismeretlenek Magyarországon, de munkásságuk révén a sokarcú kortárs tánc legjelentősebb alkotói közé tartoznak.

Tamara Karszavina visszaemlékezései nem csupán tánc-, hanem kultúrtörténeti szempontból is páratlan értéket képviselnek, hiszen egy mára tökéletesen elsüllyedt világról adnak érzékletes és átfogó képet. A balerina ugyanis ebben az emlékiratban részletesen felidézi a forradalom előtti cári balett utolsó korszakát,a Mariinszkij Színház legendás táncosainak, és a hozzá kapcsolódó iskola, a Színház utca nem kevésbé neves mestereinek és növendékeinek életét.

,,Duncan kisasszony...akinél szebben senki se táncolt ezen a világon..., nos, igen, Duncan kisasszony úgy gondolkodik, hogy a tánc mint művészet a test művészete, melyben a főszerep az izmoknak, a húsnak jut... Társa a zene.

"Cunninghamnek a modern táncot átformáló forradalmi eszméi és új kompozíciós módszerei nem csupán megelőlegezték a posztmodern táncot, hanem máig hatnak a kortárs tánc világában is. Mert ahogyan a Cunningham Társulat egyik alapító tagja fogalmazott: „Merce sokkal több ajtót nyitott meg az őt követő nemzedékek számára, mint ahányon ő maga hajlandó lett volna belépni.”