Hasonló termékek
A történész mikroszkópja
A mikrotörténelem elmélete és gyakorlata
Jelen könyv az első átfogó bevezetés a mikrotörténelem historiográfiájába és elméletébe. A microstoria bemutatása után megvizsgálja, milyen hatást gyakorolt előbb a francia, illetve a német történetírásra, majd pedig az angolszász történészekre.
Az ellenzékiség és együttműködés között
Az 1918-ban újjászületett Lengyelországban a lakosság több, mint egyhatodát tették ki az ukránok, ezzel a korabeli Európa legnagyobb kisebbségi közösségének számítottak (kb. 5 millió fő). Velük szemben húsz év lefolyása alatt a mindenkori varsói kormányzat nem dolgozott ki és nem valósított meg egy konzekvens és kooperáción alapuló programot. A kisebbségbe szorult ukránok nem tudták megfelelő módon képviselni politikai, gazdasági vagy kulturális jogaikat nem csak a parlamentben, hanem a helyi adminisztráció szintjén sem.
A történelem végének filozófiája
1989 optimista hangulata - néhány korábbi figyelmeztetés ellenére - még nem látta, hogy a "történelem végén" nem egy konszolidáció, hanem egy olyan új történelmi korszak bontakozik ki, amely az emberiség egészét, a modernitás létmódját, a jövő kilátásait a pozitív változások mellett inkább alapvető kihívásokkal és globális rendszerszintű kockázatokkal terheli. A kötet tanulmányai a formálódó új történelmi korszak makrofolyamatainak interpretációjára törekszenek, interdiszciplináris eszközökkel és filozófiai perspektívával.
Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után
Az ELTE Kelet-Európa Története Tanszékén nem ritka, hogy a jelenkor-történet aktuális kérdéseiről tanulmányok készülnek, konferenciák szerveződnek. Ilyen konferenciatéma volt az etnikai konfliktusok, az etnikai tisztogatások legújabb hullámának vizsgálata is. Orosz, szerb és magyar kutatók eszmecseréjét tartalmazza kötetünk. A konferencián megfogalmazott fontos gondolat volt, hogy a rendszerváltás (1989–1991) nyomán létrejött új nemzetállamok egymással is hadakozó, „gyenge” államokként jöttek létre. Ez a „gyengeség” abban fejeződött ki, hogy ezek az államocskák vagy államok nem képesek megvédeni a helyi állami-nemzeti érdekeiket a „nemzetközi össztőkéssel”, vagyis a nemzetközi politikai és pénzügyi intézményrendszerrel szemben, s ezzel függ össze az a könnyedség, ahogyan saját belső elitjeik irányításával a kelet-európai nemzetek alávethetők a multinacionális és transznacionális tőkeérdekeknek.
Leírás
Kötetünk címlapján Johann Felpacher Apellész a szép Pankaszpét festi című festményének egy részlete látható. A kép a kora újkori portrékészítés újdonságaira hívja fel a figyelmet. A festmény középpontjába a történelem „főszereplője”, Nagy Sándor alakja került, mégis a festő az, aki alkotóként aktív a jelenetben. Nagy Sándort körbeveszik az imázsához hozzátartozó ábrázolások: az egyik képen ágaskodó lovon, kivont karddal megfestett hadvezér; a másikon a kezében villámokat tartó páncélos uralkodó; s ott látható még Diogenész és Nagy Sándor találkozása. De a festő műtermének titka az ábrázolás technikája: a polcokon ott sorakoznak az elvárt szerepeket, lelkiállapotokat, karaktereket megjelenítő maszkok, szobrok, büsztök – a sablonok.
A kora újkori hatalmi elitnek, politikusnak és hadvezérnek igazodnia kellett az elvárt mintákhoz, elmélyült tanulással, világlátással, kapcsolatrendszere kiépítésével fel kellett készülnie a különböző társadalmi szerepeire, tudomásul kellett vennie, hogy mind szélesebb az a réteg, amely érti viselkedése mozgatóit, észreveszi lépéseinek hibáit. A kora újkorban a tehetséges, korszerű műveltséggel és technikai képzettséggel rendelkező értelmiségnek növekszik a társadalmi presztízse.
A világi és egyházi hatalmi központokban egyre keresettebbek a festők, rézmetszők, jogtudó udvari emberek, hadmérnökök, uralkodó- és államimázsban gondolkodó történetírók, európai hatalmi egyensúly kialakítására törekvő diplomaták. Nagy Sándor végül lemond a szép Pankaszpéról a szerelmes festő javára, ami a barokkban az uralkodói nemes nagylelkűség példája, ugyanakkor e gesztusban a művész elismerése is benne rejlik. A háttérben a legitim és eredményes küzdelem szimbólumaként Héraklész, a mesterségek, tudomány, művészet védelmezőjeként a sisakos, pajzsos Minerva jelenik meg – az uralkodó és a művész védelmezője és példaképe. A kép és az érzelem születésének ábrázolása, a nyilát elröppentő Ámor, a hűséget jelképező kutya, az incselkedő majom, a hangszer a földi örömöket is szimbolizálja, a történetírói művekben megörökített hosszú távú hírnév, dicsőség mellett az aktuális sikereket is megjelenítve. A kora újkorban a falikárpitoktól a széphistóriákig sokféle módon ábrázolt Nagy Sándor személye többféle értelmet hordozott: jelképezte az uralkodói elbizakodottságot, az embert, aki gőgjében még életében felvetette magát az olümposzi istenek közé, s akit sasok és griffek emeltek a levegőbe, másrészt a városházák kapuján a kilenc hős egyikeként a jó kormányzásra intette a városi polgárságot.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | G. Etényi Nóra (szerk.), Horn Ildikó (szerk.) |
| Megjelenés | 2008 |
| Terjedelem | 470 oldal |
| Kötészet | ragasztott, puhatáblás |
| ISBN | 9789632360768 |