Az ​utóbbi másfél évtizedben kisebbfajta pszichedelikus reneszánsz bontakozott ki a világban. Ez az újjászületés a legkülönbözőbb tudományágakat inspirálja mind a természettudományokban, mind pedig a társadalomtudományokban a pszichofarmakológiától a pszichiátrián keresztül az addiktológiáig, és az etnobotanikától a filozófián át a teológiáig. A pszichedelikumokkal végzett humán vizsgálatok újra megjelentek a The Lancet, a Nature, a Science és más vezető szakmai lapok hasábjain. Fontos kísérleteket végeznek a Harvard és a Johns Hopkins egyetemek orvosi karain, jelentős európai pszichofarmakológiai intézetekben, ígéretes kutatások folynak Bristoltól Szentpétervárig, Svájctól Jordániáig, Ausztráliától Kanadáig és Brazíliáig.

Amikor ​a tizennyolcadik század második felétől Londonban és Párizsban az új műalkotásokat nyilvános kiállításokon kezdték közszemlére tenni, a művész új típusa született meg a kiállító művész. Ez a könyv a modern művészek történetét vizsgálja, akik új kapcsolatokat alakítottak ki az intézményes keretek között kiállított művészettel, és ezzel alapvető átalakulásokat indítottak el a művészet definíciójának, a művész önképének, problémáinak és társadalmi státusának vonatkozásában. Oskar Bätschmann bemutatja, hogyan született meg a modern művész alakja John Singleton Copley és Benjamin West kezdeményezései nyomán, és vált a huszadik század művészcsillagainak, Joseph Beuysnek és Andy Warholnak az esetében maga is teljes jogú kiállítási tárggyá.

Ez a több tudományterületen átívelő tanulmány arra tesz kísérletet,hogy a XVII. és XVIII. századi francia nyelvű festészetelméleti szövegek elemzésén keresztül értelmezze a csend kategóriáját. A vizsgált korszak csenddel kapcsolatos festészeti alkotásai -,,csend-festményei" - általában nem narratív képek, nem cselekményes történeti kompozíciók, nem olyanok, amelyekkel a hagyományos festészetelméleti művekben találkozhatunk, és amelyek nagyban hozzájárultak a XVII. és XVIII. századi francia művészetelméleti diskurzus kialakulásához.

A magyar viszonyok között a jelen kötet úttörő jellegű, mert nem csak hazai témákat dolgoz fel, és nem csak a szűkebben vett kortárs zenére fókuszál. A letűnt kor, a szocializmus világának kritikai értékelései mellett a félmúlt és a jelen számos zenei szubkultúrája. 

Marcel Duchamp komplex életművének elemzésekor megkerülhetetlen a nyelviség, a konceptualitás kérdése. Jelen tanulmánykötet e problémakör kiemelésével elemzi végig az életmű legfontosabb műveit a korai kísérletektől a Nagy üvegen keresztül a ready-made-ekig, és mutat rá arra, hogy a sokak szerint paradigmaváltást hozó Duchamp-életműben miként értelmeződött át a mű, a művészet és a művész fogalma.

Margaret Bourke-White gyönyörű fényképeket készített, melyek felidézik az 1938-as év Magyarországát. Reményeket és vágyakat, ambíciókat és súlyos félelmeket. A Kádár Lynn Katalin által megtalált és csokorba szedett nagyszerű képekhez Szerencsés Károly esszéket, Strausz Péter jegyzeteket írt.

Tóth Menyhért (1904-1980) festőművészt 1971-től ismertem és becsültem, tiszteltem. Utolsó alkotói évtizedében, festészete kiteljesedése időszakában gyakran lehettem együtt vele. Kiállításai előkészítésében (egynek a megrendezésében is) és műveinek a kecskeméti múzeumi gyűjteményezésében vettem részt a hagyatéka átvételéig. Emberi és művészeti jelenségként egyaránt nagy formátumúnak, kiemelkedő jelentőségűnek hittem első találkozásunk óta. 

Első részében a kötet kortárs művészeti, művészetelméleti kérdésekkel foglalkozik konkrét művek értelmezésén keresztül. Képzőművészeti alkotások - elsősorban festmények, képek - állnak középpontjában, de kitekint a film, az irodalom és a tánc műfaja felé is. A művészet kérdéseire szerteágazó szempontok bevonásával keresi a választ eltérő időszakokban készült, de egymáshoz kötődő műalkotások, műfajok illetve egy időben hasonló témáról, de különböző megközelítésben készült művek között. Mindeközben a hozzájuk kapcsolódó gyakorlati, mindennapi jelenségekről, reflexiókról is ír. A második rész kísérleti szöveg naplóformában, amely az idézetek és a mindennapi beszéd összeillesztésére illetve ellenpontozására épül.