„…a közönségesség azzal végződik, hogy – mint ahogy a Dalai Láma ürülékét tisztelik – a söpredék első jöttmentjét imádják, vagy saját magukat látják benne imádattal; olyan viszonyulás ez, amely a demokráciában megfelel annak, mintha a monarchiában a császári koronát aukcióra bocsátanák.” Ezeket a sorokat Kierkegaardtól A jelenkor kritikája című műben olvashatjuk.

Semmi sincsen alap nélkül. Az „elégséges alap” Leibniztől származó, erőteljes filozófiai tétele szerint semmi sincs a világon, aminek ne lett volna elegendő alapja ahhoz, hogy a világon legyen. A filozófia Kanttal kezdődő ismeretelméleti fordulata e tétel megítélésében is döntő változást hozott. Kant még csak a „meghatározó alap” elvével akarta felváltani az elégséges alap teóriáját, Schopenhauer viszont nem kevesebbre vállalkozott, mint a filozófiai hagyomány teljes újragondolására.

A ​könyv láthatatlan középpontjában Louis Marin két posztumusz műve áll: a Fenséges Poussin és a Philippe de Champaigne, avagy a rejtőzködő jelenlét.
 

Esszék és előadások

A kötet Bence György (1941-2006) filozófus és politikai kommentátor tanulmányait gyűjti össze. A tanulmányok főbb témái: politika és politikai filozófia, totalitarizmus és rezsimváltás, a politikai igazságtétel lehetőségei, illetve olyan aktuális politikaelméleti jelenségek, mint a nacionalizmus, a zöld politika, a vallási semlegesség és a polgári engedetlenség kérdései, illetve az ügynökügyek és egy alkotmány megírásának elvi problémái. A kötet gerincét 1990 és 2000 között készült tanulmányok adják, ezeket néhány újabban született munka egészíti ki, a szerző eredeti szándékának megfelelően.

A német felvilágosodás végjátéka 

A 18. század derekán – a német felvilágosodás reményeinek fénykorában – a harmonikus ember antropológiai eszménye mellett elköteleződő „iskolafilozófiai” rendszergondolkodás hanyatlásnak indult. Átalakultak az észlelés- és ismeretelméleti, a motiváció- és cselekvéselméleti modellek, megváltoztak az affektus- és vágyszabályozási normák, átrendeződtek a normalitás és abnormitás határai.

Szemelvények az életmű ismeretlen fejezeteiből

Edmund Husserl nem csupán a huszadik századi európai filozófia egyik kiindulópontja, akit alapító gondolkodójaként tisztel a fenomenológia, hanem filozófiája egyike a század legrejtélyesebb életműveinek.
Válogatta, fordította és bevezetőkkel ellátta: Varga Péter András és Zuh Deodáth

Giorgio Agamben esztétikája

Giorgio Agamben egész életművében központi szerepet játszik az enigma (a rejtély, a talány, a titok) fogalma. Egyrészt írásai folyamatosan tematizálják mint a gondolkodás határát, a nyelvi tartományon túl elhelyezkedő kimondhatatlant, mely csupán a gesztusok révén lehet kifejezhető; másrészt filozófiai stílusának lényegi elemét alkotja az enigmatikusság.