A kötet a szerző az elmúlt évtizedben írott tanulmányaiból ad válogatást. Az írások egyik része a dualista Habsburg Monarchia sajátos állami intézményeit vizsgálja; főképpen a két ország parlamentjéből választott ún. közösügyi bizottságok, a delegációk működésének feltételeit, alkotmányos ellenőrző szerepüket és e funkciójuknak az intézmény lényegéből adódó korlátait.

A tanulmányok nagyobb része azt igyekszik bemutatni, hogy a magyar állampolgárságú bürokrata elit hogyan helyezkedett el a közös birodalom hatalmi rendszerében. Kik voltak azok az emberek, akik Bécsben hivatalt vállaltak? Személyükben és felfogásukban egyszerűen az összbirodalmi tradíció folytatói, vagy egészen másfajta emberek, akiknek identitását egyre inkább a két ország paritására épülő dualista Monarchia iránti lojalitás szabta meg? Az első évek bizonytalankodása után hogyan épült bele a magyar honos tisztviselői kar az új államrendszerbe? A magyarok megjelenése a közös kormányzatban hogyan hatott a közös intézményekre, és miként alakította át azok tradicionális „nemzetfelettiségét”, azt, amit a „Ballhausplatz szellemének” szoktunk nevezni. Mennyire és milyen mértékben vált polgárivá a magas tisztviselői kar az évtizedek során? Tehát az írások a hivatalnokok társadalmi hátterét, nemzeti identitásuk alakulását vizsgálják, szélesebben értelmezve pedig azt, hogy a közös intézményekkel együtt, azokkal kölcsönhatásban létrejött-e egy közös, összbirodalmi elit.