Az eltérő nézőpontok érvényesítése és megértése a termékeny irodalomtudományi tapasztalatcsere éltető eleme. Az elméleti állásfoglalások,
elemzési módszerek és szöveginterpretációk hiteles értékelését nagymértékben elősegíti a folyamatos szakmai párbeszéd. A Párbeszéd-kötetek célja, hogy számaiban egy-egy kiválasztott témát, irodalomtörténeti korszakot, alkotót, mûvet, teoretikus kérdést tárgyaló tanulmányokat egymás mellé helyezve különböző megközelítési módokat mutasson be. Sorozatunk ötödik könyve a 19. és 20. század fordulójának elbeszéléseivel foglalkozik, egyaránt kitérve e korszak magyar és külföldi prózapoétikájának a problémáira. A tárgyalt időszak a novella mûfajának egyik virágkorát jelenti, a téma irodalomtudományi aktualitását pedig az adja, hogy e műfaj tanulmányozása egyre érdekesebb irodalomértelmezési terepnek ígérkezik.
Nemcsak Magyarországon, de nemzetközi kitekintésben is tapasztalhatjuk az elbeszélésirodalom teljesítményeinek fokozatos pozitív átértékelését. A kötetben szereplő írások első helyen arra a kérdésre összpontosítanak, hogyan lehet egy kisprózai műalkotásban megragadni az ott megjelenő és egymással kölcsönkapcsolatba lépő, helyenként „rivalizáló” narratívákat és narrációs konstrukciókat, és miként lehet a szöveget mûfaji elvárások felől értelmezni. A narratológiai kérdések ugyanakkor mindvégig olyan műfajpoétikai vizsgálódásokkal kapcsolódnak össze, melyekben helyet kapnak a műfaji érintkezések, a verbális és vizuális reprezentációk, a szövegközi meghatározottságok és az irodalmi befogadás aspektusai is. Az így kialakított olvasatok sok egyéb alkotó mellett Jókai, Mikszáth, Kafka és Csehov műveit tárják az olvasó szeme elé. A korábbi Párbeszéd-kötetekre való visszapillantásban újra összetalálkozhatunk Vergilius és Turgenyev művészi világával is.