Az idő mint filozófiai probléma Martin Heidegger gondolkodásában

Martin ​Heidegger (1889–1976) 20. századi német filozófus gondolkodását kezdettől fogva meghatározta az idő problematikájával való konfrontáció. Vajon mit hozott az időnek ez a felfedezése és kidolgozása az ember számára? Mit jelent egy olyan filozófia a gondolkodás számára,
amely kiemelten kezeli véges időbeliségünk szempontját? 

Előadások Walter Benjamin Műalkotás-tanulmányáról

Az értekezés azokat a folyamatok elemzi, amelyek a modern civilizáció kialakulása és elterjedése nyomán zajlottak le a XX. századi művészetfilozófiában. Az egyes fejezetek három nagy hatású gondolkodó – Ortega, Spengler és Walter Benjamin – életművének fényében vizsgálják a művészetfilozófia átalakulásának, a klasszikus esztétikai normák felbomlásának és eltűnésének társadalmi hátterét.

„1968” nemcsak kifejezte egy generáció meghatározó élményét, hanem olyan hagyományt teremtett, amely, noha ellentmondásosan, de ma is megjelenik az olyan meghatározó centrumországok kulturális és politikai életében, mint az Egyesült Államok, Németország vagy Franciaország. A forrongó társadalmi mozgalmak politikai orientációja meglehetősen vegyes volt, ámde egyvalami mégiscsak összekötötte őket: alapvetően elutasították azt a fogyasztói kapitalizmust, ami a háború után újjáépülő Európában is az „amerikai álom” mítoszával igazolta magát.

Történetek cselekvő feldolgozása

Michel Foucault-t 1970-ben választották a Collge de France tanárává, onnantól fogva egészen haláláig, 1984-ig tanított a nagy presztízsű intézményben. Az ezekben az években tartott előadásai átiratát, amelyek alapvetően megváltoztatták a Foucault-ról alkotott képünket, 1997 és 2015 között publikálták tizenhárom kötetben. Az Igaz szó, igaz élet az első magyar nyelvű összefoglaló munka a kései Foucault vonatkozó kutatásairól.

„Ez az ember írt egy cikket az Időjárásról. A Dagningen 1. oldalára volt nyomtatva, és a következő diadalmas címmel szökött az előfizetők szemébe: „A JÚLIUS JOBB VOLT, MINT AMIT AZ EMBEREK SZERETTEK VOLNA”

A Regény, 1987 című könyvében – melyért 1989-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját – Dag Solstad belső monológ formájában meséli el az 1960-as és 70-es években felnőtté váló generáció történetét, meghatározó közösségi élményeit. 

Exkarnáció és inkarnáció ritmusai