A háborúval nem lehet szembenézni. Aki túléli, az ezzel kínlódik. E regény szerzője a kilencvenes évek boszniai háborújának katonái és túlélői közé tartozik.

„…köszöntöttük egymást, čókolom, dobrígyeny, dovigyenyja, és slussz”

„Mert az Istenség ez a roppant agyvelő, amely millió nyúlványával súlyos medúzaként mélytengeri, kék fénycsóvától derengő sötétségben lebeg.”
A Lipcsei Könyvvásár nagydíja (2015)

„Nem ​találunk szavakat” – ezzel kezdődött 1977-ben Esterházy Péter Termelési regénye. 
A Megtalált szavak azt a magyar irodalmi kontinuitást igyekszik felvázolni, amelynek a hagyományokat felforgató posztmodern maga is részévé, sőt, bizonyos perspektívából origójává vált. 

Animista víziók és aszketikus hétköznapiság feszülnek egymásnak. Vágyak, tünékeny és traumatikus emlékek, reflexiók és álmok káoszából fokról fokra kibontakozik egy élet egyszeri és összetéveszthetetlen rajzolata, azé a férfié, akinek az otthona - Magyarország helyett Norvégia -, a nyelve - a norvég helyett a magyar - és az élete - a sajátja helyett a családjáé - idegen lett, hogy végül ebben az idegenségben találja meg a hazautat. A kötet nyolcévnyi hallgatást tör meg.

„Maguknak, lányok, elég, ha rámfigyelnek, és maguk lesznek a crème de la crème.”
Ezt a regényt a mindenkori angol nyelvű regényirodalom legnagyobbjai közé sorolják!

Dagmara, a Berlinben élő lengyel tévés újságírónő lassan a pályája csúcsára ér, de egyszer csak visszatérnek a múlt kísértetei. Hiába illeszkedett már be annyira, hogy inkább Varsóban mozog idegenként, hirtelen megint kínozni kezdi a kamaszkorban elszenvedett identitásválsága.

A regény 2015-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját.