„Nem mondom el, hogy Morót megettem, majdnem megettem, hogy éreztem, ahogy mikroszkopikus méretben, görbén és magától értetődően zuhant bele a testembe és a világba. S aztán mindennek vége lett, kezdődött elölről, könnyebb lett a lélegzet.”

A kötet Giorgio Vasta első regénye, 2008-ban látott napvilágot számos díjjal jutalmazták. Többek között francia, német, holland, spanyol és cseh nyelven is megjelent.

Margereth Obexer 1970-ben született a dél-tiroli Brixenben, Olaszországban. Jelenleg Berlinben él. Drámákat, rádiójátékokat, elbeszéléseket és kritikákat ír, olasz nyelvből fordít. A WDR dramaturgja, a Freitag irodalmi szerkesztője. 2005-ben Solitude-ösztöndíjasként három hónapot töltött Budapesten. Ulrike Syha 1976-ban született Wiesbadenben. Lipcsében tanult dramaturgiát, majd rendezőasszisztensként dolgozott ugyanitt. Műveit bemutatták többek között Lipcsében, Hamburgban, Bécsben és Stuttgartban. Drámákat fordít, mások mellett Lars von Triertől és Alan Ayckbourntól. 2008-ban Solitude-ösztöndíjasként három hónapot töltött Budapesten.

MILJENKO JERGOVIĆ, a boszniai horvát prózaíró 1966-ban született Szarajevóban. Jelenleg Zágrábban él. Kritikusai szerint különleges tehetsége van bármely témát történetté formálni úgy, hogy mégis megőrzi ezek belső logikáját.
A Ruta Tannenbaum-ért 2006-ban megkapta a Meša Selimović-díjat.

Jarle aggodalmasan sóhajtott. Leült a konyhaasztalhoz, és végre fölbontotta a levelet. Olvasni kezdte. Olvasott, olvasott és leesett az álla.

Salman Rushdie: "..A.L. Kennedy olyan író, aki bővében van emberségnek és melegségnek - ami külön öröm a mai sivár időkben -, emellett igen ügyesen bánik a bonyolult, rétegzett narratívával, és a cselekményt úgy építi föl a megdöbbentő tetőpontig, hogy minden a helyén van, és egy cseppet sem érezzük keresettnek." A. L. Kennedy válasza: "alman Rushdie, ez aztán az úriember, ez a Mr. Rushdie."

„A múltkereskedő meglepetésként és örömként érheti mindazokat az olvasókat, akik úgy gondolják, az afrikaiak posztkoloniális időszakban átélt zavaros és gyakran tragikus tapasztalataival birkózó regények szükségszerűen sötét, brutális művek. Agualusa táncol, és nevet – a sírás határán. A múltkereskedő ügyesen elbeszélt, gyönyörű regény. Elegáns, agilis, szellemes és elbűvölően leleményes.” David Constantine, The Independent

Angyalok, szóval. UFO, Angelina, vagy mi a szösz! Csak hogy érthető legyek: azonosítatlan repülő tárgyak. Vagyis a világ láthatatlan oldala. A szélhámosok, akik a kilenc angyali körről és a három szféráról szövegelnek, szeráfokkal, kerubokkal és arkangyalokkal, hogy valami archetipikus lecsót keverjenek ebből az egész metafizikus kotyvalékból. Mit tudnak ők az angyali létről – csak beszélnek, öregem, beszélnek. Arról nem is szólva, hogy mind a heavenbe akarnak jutni. Elnézed néha a kofákkal és sztrájkolókkal teli piacokat, a világ parlamentjeit és diszkóit, kaszinókat és szegénykonyhákat, színháztermeket és pályaudvarokat… és így szólsz: fuck me, man, ennek a népségnek tényleg helye van a mennyekben?

Aleš Čar prózaíró Ljubljanában született, művei a legrangosabb szlovén irodalmi folyóiratokban jelentek meg. Legelső regényével (Igra angelov in netopirjev – „Denevérek és angyalok játéka”) elnyerte az 1996-97-es évek legjobb szlovén elsőkönyves szerzőjének járó díjat. A Kutyatangó 1998-ban megjelent, második regénye.