Charles Taylor liberalizmuskritikája

Pogonyi Szabolcs monográfiája Charles Taylor műveinek elemzésével mutatja be a liberális állam közösségelvű kritikáját és a kritikára adott liberális válaszokat.

A kötet központi fogalma a kultusz: az irodalmi életművek széles körű társadalmi használatának komplexitását igyekszik megragadni, mintegy megelőlegezve annak magasztaló, értékállító jellegét is.

Értelmezések – viták – tanulságok

A kötet szerzőinek törekvése közös abban a szándékban, hogy megértsék, milyen volt a régi rendszer és miért dőlt meg. Közösek abban is, hogy nemcsak a régit, hanem az új rendszert is kritikus pozícióból szemlélik, tudatosan szemben állnak mindenfajta apologetikával. A kötet olvasói meggyőződhetnek arról, hogy lehet a szocializmusról úgy is szólni, védelmezve magát a tradíciót, hogy a régi rendszer iránt semmiféle nosztalgikus viszonyt nem táplálnak.

Identitás, cselekvés és temporalitás Hegelnél A szellem fenomenológiájában

A szellem fenomenológiája nyelvi megformálását és gondolati összetettségét tekintve is a filozófiai hagyomány egyik legnehezebb műve. Jelen kötet bevezetést nyújt a hegeli gondolkodásba, és friss szemléletmódjával kinyitja a kaput a mű újrafelfedezése előtt.

Kant két "prekritikai", A tiszta ész kritikája előtt írt művének vizsgálata révén a jelen könyv a szokásosnál egységesebbnek mutatja azt a gondolati utat, amely általános megítélés szerint fordulatot hozott filozófiájában.

Töredékek és kommentár

Kötetünk Poszeidóniosz eredeti fragmentumainak fordítását adja közre részletes elemzésekkel és kommentárokkal: a fizika, az etika, a logika és a szaktudományok (matematika, földrajz és történetírás) témakörei szerint. A kötet forrásanyaga pótolhatatlan a görög filozófia- és tudománytörténet iránt érdeklődőknek.

Szubsztanciák, trópusok, változás

A kötet az analitikus metafizika egyik fontos témájára, a szubsztanciák, a trópusok és a változás összefüggéseire összpontosít. 

A vállalkozás központi célja egy olyan művészetfilozófiai perspektíva kidolgozása, mely azt a meggyőződést hangsúlyozva, hogy a humánideológiák bukása után is lehetséges ember és művészet „egybegondolása”, hiszen – Helmuth Plessner alapvető felismerésére utalva – az ember méltóságának egyik forrása önnön nyitottságának esztétikai elsajátítása.