Az „ikon" a Septuagintában az ábrázolásba rejtett „gondolati" kép, valamint az „alaktalan bálványkép” jelentésében is használatos. Következésképpen már itt megvan a lehetősége az ikontisztelő és az ikonromboló magatartás megjelenésének. Minden a kiindulástól függ: ha az ábrázolást puszta tárgynak fogjuk fel, akkor tisztelete – bálványimádás, és így az ikonrombolóknak van igazuk; amennyiben viszont ez az ábrázolás olyan kép, amely az isteni képre vezethetô vissza, és azzal megbonthatatlan kapcsolatban van, akkor az ikontisztelet nemcsak szorosan a keresztény hitvalláshoz tartozik, hanem szerves része lesz a „láthatatlan Isten képe" – Krisztus – isteni megtestesülésébe vetett hit kifejezésének. (Lepahin Valerij)