E kötet megjelentetésével az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézete a magyar bronzkorkutatással szemben fennálló, több mint hatvanéves kötelezettségének tesz eleget. A Dissertationes Pannonicae sorozat több ezer bronzkori temetkezés leleteinek gyűjteményes bemutatásával indul újra, amelyek megmentésére az 1950-es évek egyik legnagyobb építési területén, Dunaújvárosban került sor.
A kötet alapjául a szerző 2001-ben megvédett PhD disszertációja szolgál, amely tizenöt év kitartó és fáradságos kutatómunkájának eredménye. Az eredetileg több mint 1600 sírból álló hányattatott sorsú temetőből 918 temetkezés sírmellékleteinek azonosítására, restaurálására és vizsgálatára került sor a feldolgozás során. A korai bronzkortól egészen a késő bronzkorig használatban levő birituális temetőről készült tanulmányból részletes kép bontakozik ki a Közép-Duna völgyének anyagi kultúrájáról, temetkezési szokásairól, és a régióban élt társadalmi csoportok kapcsolatrendszeréről.