Kosár

A medve és az ember a Vaszjugán mentén 

A VII. kerületi felkelőcsoportok

E ​tanulmánykötet az 1956-os fegyveres felkelés VII. kerületi (erzsébetvárosi) eseményeit tárgyalja. E túlnyomórészt nehéz, hányatott sorsú fiatalokból és többszörös elítéltekből rekrutálódott csoportok a fegyveres összecsapások első hulláma után alakultak, hogy részt vegyenek a sztálini rendszer lebontásában. A novemberi harcokból viszont alaposan kivették a részüket, a belvárosi körzetben ők folytatták legtovább az ellenállást az óriási szovjet túlerővel szemben.

Az értelmiség politikai szerepe Magyarországon

A könyv azt vizsgálja, hogy kik voltak és mit akartak a magyar rendszerváltás legaktívabb résztvevői, és milyen szerepet játszott a demokratikus átalakulásban az ellenzéki értelmiség. Miért épp az értelmiségiek kerültek közel a politika formálásának lehetőségéhez a hanyatló Kádár-korszak idején? Vajon ugyanazok az aktivisták voltak-e folyamatosan kulcsszerepben, vagy periódusonként váltották egymást? Mik voltak az ellenzéki megszólalás lehetőségei az első és második nyilvánosságban, hogyan különült el, majd olvadt össze a kettő? Milyen volt az ellenzéki értelmiségi csoportok közötti munkamegosztás? Hogyan változtak az ellenzéki értelmiségiek gondolkodását formáló eszmék ebben a korszakban?

Egyetlen hosszú beszélgetés adja a könyv szövegét egy harminc éve épült Duna-parti házról, olyanról, amely megfelelt már akkor a mai klímavédelmi követelményeknek. A nyaraló különösségét a bontott építőanyagok használata, az erdős kert meg az önfenntartó jelleg adja.

Lucifer intenzív képeit mutatja fel korunk kiemelkedő költőnőjének, Tzveta Sofronievának többnyelvű, több műfajú, az irodalmi, tudományos és hétköznapi nyelvi regiszterekkel zsonglőrködő posztdramatikus poézise. A Berlinben élő költőnő humánus értékvilágát, darabjai polifón üzenetét számos nyelv, diskurzus, műfaj és médium által szabdalt formába önti. A poézis hipermedialitásának sajátos tanúbizonyságaként értelmezhető írásművészetét úgy is tekinthetjük, mint Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának további színe, melyet különösen Sofronieva antropocénnel, antroposzcénával kapcsolatos művészi tevékenysége fejt ki. Hite viszont töretlen, mint írja: "A költészet hullámai puhák, lágyak, megmentenek." 

A könyv, amit az olvasó most a kezében tart, egy missziós munka terméke, melynek célja, hogy társadalmunkat megismertessük a fogva tartottak gondolataival, ezeken keresztül pedig a börtönártalmakkal, és így megpróbáljuk egy kicsit áttörni az úgynevezett civileket és az elítélteket elválasztó falat. Az általunk feldolgozott anyagokat a fogva tartottaktól személyesen gyűjtöttük a spontán szövegíratás módszerével. Ezeket a fogalmazásokat felhasználva szociálpszichológiai és nyelvészeti szempontból vizsgáljuk a börtönártalmakat.