Rudolf Schnackenburg (1914-2002) ,,a 20. század második felének minden bizonnyal legjelentősebb katolikus egzegétája német nyelvterületen" (Joseph Ratzinger).

A kötet társadalomtudományos alapossággal, egyben közérthető módon, magyar nyelven elsőként írja le és elemzi az új média térhódítása által meghatározott közegben átalakuló zenei közösségek dinamikáját és működését, illetve a tágabb kontextust adó kulturális és zenei trendeket. Az egyes tanulmányok egyúttal reflektálnak azokra a párhuzamos, kortárs zenei közösségi, történeti folyamatokra is, amelyek az átstrukturálódó médiatér legnépszerűbb kommunikációs csatornáitól távolabb zajlanak a legkülönbözőbb műfajokhoz kötődve, az elektronikus zenétől kezdve a black metalon át egészen a világzenéig.

Civilizációnk fokozódó mértékben fenntarthatatlan. Noha napjainkban rengeteg olyan jelenség is megfigyelhető, amely környezetvédelmi szempontból reménykeltő (olcsóbb napelemek, új villanyautó-típusok megjelenése, tengervízből való uránkivonás, a szabályozott magfúzió reményének felcsillanása stb.), mindeközben fenntarthatatlanságunk is tovább nő. A tudományos-technológiai fejlődés jelei azonban annyira szembetűnőek, hogy a környezeti problémák súlyosbodását a legtöbbünk észre sem veszi, esetleg kétségbe is vonja. Ezért alkották meg tudósok az ökolábnyom-számítás módszerét, amelynek eredménye egyértelműen jelzi egy-egy ország, város, tevékenység vagy személy életmódjának fenntarthatatlanságát. S e számítások eredményei szerint nem állunk jól. 

 „Nem lehet nem kommunikálni” – e kommunikációs alaptételként számontartott kijelentés nem jelenti azt, hogy kommunikációs ismereteinket ne lehetne bővíteni, kommunikációs kompetenciánkat ne lehetne fejleszteni; ebben kíván segítséget nyújtani a jelen kötet.

A református egyház a történelmi örökség és a megújulás esélyei között az 1989-90-es rendszerváltást követően

Tanulmányok Xeravits Géza emlékére 50. születésnapja alkalmából